A régiségek világában talán a legtöbb legenda és mítosz a régiségkereskedőket lengi körül.
Köszönhető ez a sok regénynek és filmnek is, de a legendák terjesztésében ők maguk is kiveszik a
részüket bőven. Emiatt sok kitalációt vesz készpénznek az amatőr gyűjtő, és hitetlenkedve
hallgatja a valóságot, mert az annyira lehetetlen túlzásnak tűnik. Pedig a régiségek világában
bármi megtörténhet. De egyelőre hagyjuk a legendákat, mert most magukkal a kereskedőkkel
foglalkozunk. Tényleg ördögtől való mind? Valóban mindenkit csak becsapnak? Tényleg csak
mások lehúzásából élnek olyan jól?
Előre bocsájtom, hogy senkit nem szeretnék megbántani azzal, amit leírok. Ha magára ismer
valaki, az maximum a tiszteletem jele, semmiképpen sem az ítéletem. Én nem ítélkezem és nem
bíztatok erre másokat sem. Aki a régiségek világában szeretne forogni, fogadja el, hogy ott nem
érvényesek az általános vásárlói jogok. Ott egészen más dolgok határozzák meg a történések
menetét. Ez így működik évszázadok óta. Kicsit hasonlít egy Rejtő Jenő regényhez… vagy nem is
kicsit.
A regényekből és filmekből két típusú kereskedőt ismerhetünk. A nagyon gazdag és tanult
nemzetközi műtárgy és régiség kereskedőt, valamint szinte tökéletes ellentétjét, a tanulatlan és
csóró ócskást, akinek a boltjában csupa porosodó kacat között bukkan fel néhány komolyabb
műtárgy. A valóság ennél jóval árnyaltabb. A két típus között létezik egy harmadik ám igen
népes csoport. Ők vannak a legtöbben. Ránézésre átlag emberek, de komoly tapasztalattal és
tudással rendelkeznek. Boltjuk van valahol a belvárosban vagy csak az interneten keresztül
adnak el. Egy dolog azonban mindenképpen közös bennük. Amit sosem becsüljetek alá, ha
üzletelni akartok bármelyikükkel. Ez a tudás és tapasztalat. Ismerek olyan írni is alig tudó
kereskedőt, aki 10 méterről megmondja, hogy XX. század elején vagy XX. század közepén
készült eozinos Zsolnayt tartok a kezembe. Mindezt úgy, hogy fogalma sincs arról, hogy mi is az
az eozin. Tapasztalat és rutin… és sok bukás. Ezek az emberek napi szinten vesznek részt a nagy
régiség csatában. Ők abból élnek, hogy jobban ismerik a régiségeket, mint az átlag ember. Persze
ők sem így születtek, így ők is tévedhetnek néha. A rutinjukkal viszont a legtöbb amatőrt
lemossák a pályáról.
Kell-e tartani ezektől az emberektől? Be fogják-e csapni a hozzá nem értő amatőr gyűjtőt vagy
eladót? A válasz egyszerű és egyben ijesztő is. Igen. Ott fogják lehúzni ahol csak lehet. Annyit
fognak keresni rajta, amennyit csak bírnak. Becsapják majd? Be ám, minden szemrebbenés
nélkül. Kedvességük csak álca, bizalmaskodásuk csak fegyver az alku nevű csata megnyeréséhez.
Megnyerik-e ezt a csatát? Szinte mindig. Persze csak akkor, ha hagyjátok… (Ha vagytok olyan
oktondiak, hogy nem olvassátok rendszeresen a mutargyklub.hu –t. 🙂
Ti azonban klubtagok ne essetek kétségbe, mert én elárulom nektek, hogy hogyan tudtok
védekezni a legkönnyebben. Ha ezt a pár alapszabályt mindig betartjátok, minimális lesz az
esély egy nagyobb kudarcra. Álljatok éppen eladás vagy vétel előtt, ezekkel a tanácsokkal és azok
tudatos alkalmazásával komoly rést üthettek a legdörzsöltebb kereskedő átverési stratégiáján is
és hamar egyenrangú partnerként tudtok tárgyalni velük. Most pár perc alatt vérbeli profivá
válhattok. A következő bejegyzésben elolvashatjátok mit kell tennetek, hogy egy adás-vétel után,
ti is boldogan dörzsölhessétek a tenyereteket…
