Először is elnézést kérek a hatásvadász címért, de olyan divatos lett az ilyen címadás mostanában,
hogy nem tudtam ellenállni a csábításnak. (Kíváncsi vagyok lesz-e ettől több olvasója a cikknek.) A cím
azért nem véletlenül lett az ami, mert ma arról lesz szó, hogy sosem tudhatod, mi van a birtokodban.
Alább egy igaz történetet olvashattok, kb. egy hete történt. Nem lesznek konkrét adatok, remélem a
történet szereplői nem haragszanak meg a publikáció miatt.
Egy adok-veszek facebook csoportban megjelent egy hirdetés az alábbi tartalommal:
– Házvásárlásnál találtuk ezt a gyertyatartót, érdeklődni szeretnénk, hogy ér-e valamit vagy csak
lom.
Az illetőnek elég hamar érkeztek is a válaszok. Nem mentettem el a konkrét beszélgetést, de ilyenek
jöttek:
– Sajnos ezeknek a dolgoknak nincs piaca, nehezen eladható.
– Írok privátban, engem érdekelne.
– A Galéria Savarián becsültesd fel.
– Trafikáru, turistáknak készült.
Itt beszálltam a beszélgetésbe, mert nem tetszett az irány. Megírtam, hogy ki a készítő, induljanak ki
ebből. Ekkor egy „kolléga” előhúzta az „igen ez valóban az, de csak másolat, nekem is van belőle itthon
egy” kártyát. Ezen nem nyitottam további vitát mivel a képek alapján akár igaz is lehetett, inkább
felajánlottam a hirdetőknek, hogy keressenek meg az oldalamon keresztül ( www.mutargybecsles.hu )
és ingyen segítek, mert nagyon le fogják itt húzni őket. Ezt persze a hozzászólók egy része kikérte
magának.
Szerencsére volt annyi esze a párnak, hogy nem a lustaságukra hallgattak. Megkerestek telefonon és e-
mailben is küldtek még képeket. A képek alapján egyre biztosabb volt, hogy egy valódi Frank Meisler
munkáról van szó. Jómagam nem foglalkozom kereskedéssel már, így ajánlottam nekik egy helyet (és
egy becsült értéket), ahol megfelelő árat adnak majd érte, csak személyesen el kell oda vinniük.
Megtették másnap, és láss csodát tényleg rendben volt a tárgy. Át is vették tőlük egy 6 számjegyű
összegért. Ezután felhívtak engem telefonon (ezt külön köszönöm nekik), hogy elmondják nekem is a jó
hírt. Happy End…
Mi ebből a tanulság?
1. A facebook tök jó dolog, ha arra használod amire való. Beszélgessél az ismerősökkel, oszd az
észt a posztok alatt vagy add el a gyerek használt ruháit. DE! Nem való arra, hogy szakértői
véleményt kérj, hogy értéket becsültess fel. Sok bába közt elvész a gyerek, ahogy a mondás is
tartja.
2. Attól, hogy valamit a szemétből húztál elő még nem biztos, hogy az is.
3. Nem csak az amerikai filmekben van olyan, hogy értékes dolgok bukkannak fel nem várt
helyeken. Gyakrabban megtörténik, mint azt gondolnátok. Merem állítani, hogy minden 10.
háztartásban van olyan tárgy, amiről a gazdája nem tudja, hogy értékes műtárgy. (Persze az
értékes itt nem milliókat csak 50-100 ezreket jelent, de milliós is felbukkan azért bőven.)
4. Ne legyél lusta, ha az értékeidről van szó. Lehet, hogy egyszerűbb a facebookon megkérdezni
egy tárgy értékét, de az eredmény is olyan lesz. Kicsit több utána járás meghálálja magát.
5. Megéri pénzt költeni az értékbecslésre is. Az én szolgáltatási tarifámmal ez a becslés kb. 15 ezer
forint lett volna, ha ki kell mennem a helyszínre. Ha már ott vagyok még jó pár dolgot
megnézhettem volna és kereshettünk volna még jó dolgokat, nem került volna többe. Azt ugye
nem kell mondanom, hogy mennyi pénzt hoztam a fiataloknak azzal, hogy én a valós piaci árakat
adtam meg nekik, plusz segítettem az eladásban is. A facebookon kaptak volna érte 10-15 ezret
maximum.
Tegyétek a szívetekre a kezeteket és nézzetek körül a lakásban. Mindennek tisztában vagytok az
értékével? Tényleg tudjátok, hogy a déditől örökölt váza mennyit ér? A nagypapa dolgozószobája falán
valaha lógott festményt ki festette? A mama kedvenc fali tányérján mit jelenthet az a furcsa pecsét? A
nagynénitől kapott képeslap gyűjtemény tényleg csak szép, de értéktelen papírdarabok halmaza? Ha
csak egy tárgyatok is van aminek nem ismeritek az értékét lehet, hogy ti vagytok a következők akikről
egy újságcikk szólni fog…
