Herendi étkészlet 42.000 Ft-ért eladó…

„12 személyes Viktória mintás Herendi étkészlet 42.000 Ft-ért eladó! Érdeklődni telefonon, napközben lehet: 07-
11-333-333.”

A fenti hirdetést olvasva a legtöbb ember fejében az alábbi gondolatok ébrednek:
– Ez tuti, hogy átverés!
– Na, ezt a szerencsétlent most jól lehúzzák.
– Biztos már meg is vette valaki, fel sem hívom inkább.
– Ez bomba üzlet, azonnal hívom is.
– Csak kéne neki szólni, hogy nagyon olcsón adja.
– Na, ez sem tudja mit árul…
– Mi a fene az a Herendi???

Azt gondoljátok, hogy ennyiért megvenni valakitől egy Herendi étkészletet az átverés és nem becsületes dolog.
Lehet, hogy egy-két ember még fel is hívná, hogy figyelmeztesse erre. (Persze sokan rá is repülnének azonnal az
ajánlatra.) Akkor most olvassuk tovább a hirdetést:

„ A készlet megtekinthető és átvehető, belvárosi régiség üzletünkben az alábbi címen:”

Hoppá! Hát ez egy régiség kereskedő!

A gondolatok az alábbiakká alakulnak rögtön:
– Haver így hamar tönkre mész, de a te bajod értened kéne hozzá.
– Merre is van az a bolt? Talán 20 perc alatt oda is érek.
– Azonnal hívom, hogy lefoglaljam.
– Ha odaértem, azért átnézem, mert lehet, hogy hamis, de ennyiért még akkor is elhozom.
– Ekkora mázlim nem lehet, hogy így lehúzzak egy kereskedőt.

Ugye így már szívesebben megvennétek tőle? Nem hiszem, hogy bárkinek is lelkiismeret furdalása lenne miatta,
hogy 10-ed áron vette meg ezt a készletet. Mire is akarok kilyukadni ezzel a példával? Egyszerű.
A kereskedőt valamiért a legtöbb ember hiénának tartja. Amolyan dögevőnek, aki kihasználja mások
tudatlanságát. Mindenkit óva intenek a „jóakarók” a kereskedőtől, mert az úgy is csak becsapja, átveri őket. Egy
kereskedőnek sosem szabad eladni semmit, mert csak 10-ed áron veszi meg a dolgokat, de 100 szoros áron adja
el. A kereskedő a megtestesült gonosz egy régiség piacon vagy egy Facebook csoportban, a kereskedő maga a
Sátán…

De tényleg így van ez?

Ha tisztán akartok látni, most legyetek nagyon őszinték magatokkal. Ki vásárolt már kereskedőnél közületek?
Akár piacon, akár üzletben, vagy akár egy Facebook hirdetés alapján? Gondolom mindenki tett már ilyet. Amikor
megvettétek az adott tárgyat, biztosan elégedettek voltatok az árral, hiszen azért vettétek meg. Kinek jutott
eszébe hazafelé menet, hogy azt a szatyorban lapuló gyönyörűséget most azért tudta olcsón megvenni, mert
valakitől a kereskedő azt fele annyiért vette meg, mint amennyit fizettetek érte? Kinek támadt emiatt lelkiismeret
furdalása? Eszetekbe jutott, hogy ti most összejátszottatok a „Sátánnal” azért, hogy olcsón hozzájussatok a
kiszemelt tárgyhoz? Gyakorlatilag közösen fosztottatok ki egy laikust. Gondolom senki sem gyónta ezt meg a
vasárnapi misén. Senki sem sírt otthon utólag, arra gondolva, hogy micsoda egy kapzsi szörnyetek vagyok.

Megnyugtatás képen (véleményem szerint) ez így is van jól… És ezért a kereskedő sem hibáztatható!
Az alábbiakban megpróbálom pontokba szedve cáfolni, a kereskedőkkel kapcsolatos negatív kritikákat.

„Kihasználják mások tudatlanságát és azon nyerészkednek, hogy jobban ismerik a régiségek értékét a
laikusoknál.”

Mit gondoltok miből él a legtöbb ember? Jól sejtitek… Abból, hogy olyan dolgot tud, amit nem tud mindenki. A
mosógép szerelő azért kér pénzt, mert meg tudja csinálni az elromlott mosógépet. Kezed neked is van, te is
csinálhatnád. Az ügyvédet azért fizeted, mert megtanulta azokat a jogszabályokat, amiket te nem tanultál meg.
Agyad neked is van, te is megtanulhatnád. A kereskedő is abból él, hogy kitanult egy szakmát, amit mások nem.
Ő is minden alkalommal a tudását teszi pénzzé. Ki tiltja meg, hogy az eladó energiát és időt áldozzon arra, hogy
alaposan utánajárjon az eladandó dolgai értékének? Persze, hogy senki. Ezt az időt és energiát kell megfizetni,
amikor kereskedőnek adtok el valamit. És a kereskedő költségei itt még nem álltak meg.

„Marha nagy tudomány olcsón megvenni valamit hétköznap, aztán drágábban eladni az interneten vagy a hétvégi
piacon.”

Akkor csak felsorolás szintjén a teljesség igénye nélkül, nézzük a kereskedő kiadásait, rizikóit és hátrányait:
utazási költségek, csomagoló anyagok, töréskár, lopáskár, adók és járulékok (főállású kereskedőnél), helypénz,
bérleti díj, aukciós jutalék, hamis tárgy bebukása, szállítási költségek, szakértői díjak, restaurálás költségei, online
hirdetési költségek, szórólapok, nyomtatott sajtós hirdetések, bent ragadt értékek, lekötött tőke költségei, hajnali
kelés, hétvégén is munka, télen-nyáron piacolás, reggel-este csomagolás és pakolás.
Azért egy irodába bejárni hétfőtől péntekig, 8-16-ig, csak kellemesebb munkának tűnik…

„Hatalmas árréssel dolgoznak. Láttam, hogy a valós értékének még a felét is alig akarta kifizetni.”

Oké. Hányan dolgoznak(tak) közületek a kereskedelemben, olyan pozícióban ahol belelátnak a beszerzési és az
eladási ár közötti szorzókba? Gondolom kevesen. A helyzet a következő. Természetesen a különböző típusú
áruknál eltérő lehet (pl. élelmiszerek), de a nagykereskedelemben a leggyakoribb szorzó az 1,5 (ez azt jelenti,
hogy a 10 forintért vett cikket 15 forintért adják tovább). A kiskereskedelemben ennél durvább dolgok is vannak.
Gyakori a 2-es, 3-as, de akár még nagyobb szorzó is. Ez azért van, mert a kapcsolódó költségek is jóval
magasabbak, mint a nagykerek esetében. A gyártók még ennél is nagyobb szorzókkal dolgoznak bizonyos
iparágakban (pl. mobiltelefonok, gyógyszerek). Persze a költségeik és rizikóik is összességében jóval nagyobbak.

Tudtad, hogy iparági források szerint
(https://www.napi.hu/magyar_vallalatok/meglepo_tenyek_a_magyar_asvanyvizekrol_ime_a_reszletek.552147.html)
egy liter ásványvíz a gyártóknak kb. 1 fillérbe kerül? Mekkora szorzó is ez? 1000 szeres! Persze ez csak az a díj,
amit azért fizet, hogy a víz az övé legyen. A kitermelés és az összes költség is az ő terhe.

A régiségkereskedőnek is ezért kell, hogy minimum 2-es szorzóval dolgozzon, mert túl sok a kiadás és a rizikó.
Ebből kell kifizetnie mindent és még haszonnak is maradnia kell, hogy megélhessen belőle. Természetes, hogy
igyekszik mindent a lehető legolcsóbban megvenni. Az a te dolgod, hogy ezt ne hagyd!

„Jól látszik, hogy mindegyik gazember, hiszen hatalmas házakban laknak és nagy fekete autókkal járnak. Nem
beszélve a 3 kilós aranyláncról a nyakukban.”

Valóban vannak ilyenek. Ők azok, akik egyszerre foglalkoznak műtárgy kereskedelemmel és színesfém
hulladékkal. Nagy értékű autókkal ügyeskednek, de akár lányokat is vesznek, ha úgy adódik. A közterheket,
járulékokat, vámot, áfát, adót még hírből sem ismerik. A hamis műtárgyak és nemesfém ékszerek tárházával
rendelkeznek. Egy hagyaték vételnél kivonul az egész család és visznek mindent, ami mozdítható. Rettenetesen
erőszakosak tudnak lenni.

Szerencsére viszont a kereskedők 99%-a nem ez a kategória. Őszintén! A piacokon sétálva hány kereskedő néz
ki úgy, mint egy gazdag ember? A hónap végén nem marad több a zsebükben, mint bármelyik más vállalkozónak.

Összességében az a helyzet, hogy a becsületes kereskedők (belőlük van a legtöbb), semmivel sem rosszabbak,
mint bárki más a kereskedelemben, vagy a szolgáltató iparban. Ahogy az élet más területein, itt is észnél kell
lenni.

Ha nem szeretnéd, hogy túl olcsón adj el valamit, vegyél annyi fáradságot, hogy utána jársz
mi mennyit ér.
Nem a kereskedő az ellenséget, hanem a lustaság!