Mondd ki amennyire gondolsz

Ma egy hirdetést nézve el kellett gondolkodnom egy kicsit. Az eladó a család féltve őrzött Zsolnay
étkészletét szerette volna eladni. Mint az oly sokszor előfordul, fogalma sem volt arról, hogy mennyit is ér
valójában. Mint minden jó magyar ember ő is hallott már a Zsolnay porcelánról, sőt még azt is hallotta,
hogy valami rettenetesen drága dolog. És ennyiben meg is állt a tudomány… Kérdésére, hogy mennyit
érhet az étkészlet, rengeteg válasz érkezett. Használható azonban szinte egy sem. Heves vita zajlott
arról, hogy a bolti árat figyelembe szabad-e venni az eladási ár meghatározásánál vagy sem. Arról is
sokan értekeztek, hogy a mai gazdasági helyzetben nem lehet jó áron eladni. Persze megérkeztek azok
is, akik óvva intették a sok gonosz kereskedőtől, mert az mind csak gombokért akarja megvenni tőle,
utána meg sokszoros áron fogják eladni. A kérdésre azonban nem válaszolt senki. Senki nem mondta
annak a szerencsétlennek, hogy nézd haver az a helyzet, hogy az egész készlet kb. 50 000 forintot ér
jelenleg. (Végül én megírtam neki az általam becsült árat.)

Elgondolkodtam azon, hogy mi lehet az oka annak, hogy nem kapott választ a kérdésére. Gyakran
tapasztalom a piacon a következő szituációt. A vevő jelölt felemel egy tárgyat és megkérdezi az árát. Az
árus készségesen bemond egy árat (jó, ha tudjátok, hogy ez általában köszönő viszonyban sincs azzal,
amennyiért tényleg odaadná). A vevő leteszi és megpróbál csendben lelépni. Az árus rimánkodva
könyörög neki, hogy mondjon már valami árat amennyiért megvenné, de ő mereven tartja magát és nem
válaszol. Mi lehet ennek az oka? Szerintem az, ami az első példában is történhetett. Nem merjük
vállalni a gondolatainkat. Talán attól félünk, hogy visszafordíthatatlan következményei lehetnek, ha
kimondjuk, amire gondolunk. De tényleg így van ez? Tényleg félnünk kell?

A válaszom határozott NEM!

Gondoljatok csak végig az egészet. Mi történhet, ha a piacon kimondod, hogy mennyiért vennéd meg a
kiszemelt tárgyat? Legfeljebb azt mondja az árus, hogy annyiért nem adja oda. Legrosszabb esetben
lesápad és megkérdőjelezi a szaktudásodat. Lehet, hogy neki áll szenvedni, hogy az kevés? Lehet. De
kit érdekel? Ez a dolga, ezért van ott. A legtöbben azonban úgyis csak annyit mondanának, hogy
köszönöm az kevés. De a legfontosabb, hogy miért ne tartsd magadban a gondolatodat? Mert ott van az
a lehetőség is, hogy azt mondja oké, add a pénzt és vidd. Sokszor mondtam már nektek, hogy az első ár
amit kimondanak, brutálisan magas. El kell engedni a fületek mellett. Lehet, hogy a te ajánlatod egész
közel van ahhoz, amennyiért tényleg odaadná. Hát annál jobb, nem? Gondolom úgy is olyan árat
mondotok rá, amennyit bőven megérne nektek a tárgy. (Tanulva az előző cikkekből!) Higgyétek el
nekem, az árus el akarja adni. Nem fog megsértődni azon, ha kimondod neked mennyit ér. Ha
hallanátok, hogy milyen árakat mondanak a profi kereskedők hajnalban az Ecserin, el sem hinnétek,
hogy ugyanarról a tárgyról beszélnek az eladóval. A profi tudja jól, hogy nincs veszteni valója. Lehet,
hogy 10 tárgyból csak egyet tud megvenni nagyon olcsón, de akkor is megérte. Neked nem érné meg,
ha minden 10-ik tárgy amire alkudsz szuper olcsón lenne a tiéd? Próbáld ki és meg fogsz lepődni! (Csak
egy utolsó példa, ha olvassa az illető erősítsen meg egy hozzászólásban. Múlt hétvégén egy jó
ismerősöm egy jade szobrot alkudott le 35 000 forintról 5 000 forintra. Csak bátorság kérdése volt…)
Legyél profi a piacon és bátran mondd ki amit gondolsz!

Szólj hozzá te is!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Üdvözöllek a Műtárgyklubban, ahol a műtárgy szerelmesei elmélyülhetnek a hobbijukban, munkájukban.

Kovács Károly, alapító

Kategóriák

Böngésző

Legújabb bejegyzéseink