A mai bejegyzésben az árakról fogom megosztani veletek a gondolataimat. Gyakran nézegetek a
Facebook-on apróhirdetéseket, hogy lássam a piaci „trendeket” és a kínálati árakat. Nagyon jó ezenkívül
arra is, hogy a kommenteken jól szórakozzon az ember.
Gyakran látom még, amikor valaki egy tárgy értékére kíváncsi, hogy ilyen válaszok érkeznek: „A reális
ára legalább 100000 forint, de senki nem ad érte annyit, mert mindenki csak nyerészkedni akar rajta. Ne
add el olcsóbban.” Az ilyen hozzászólásnál szoktam lefordulni a székről és értem meg újra és újra, hogy
miért van ennyi sikertelen ember a világban. Igazából még a gondolatmenetet sem értem ilyenkor.
Véleményem szerint nincs olyan, hogy valamit a reális árán nem lehet eladni. Már csak azért sem, mert
akkor nem a reális árán próbáltuk meg. Most kérdezhetitek, hogy jó-jó, de akkor honnan lehet tudni,
hogy mennyi a reális ára valaminek?
A tárgyak értékmeghatározásánál az alábbi dolgokat tanítják a becsüs tanulóknak, hogy ezek alapján
határozzák meg az adott tárgy értékét:
– kor, stílus, tárgytípus
– gyártó, jelzés
– anyaga, technikája
– mérete, tömege
– hibája
Ezek alapján határozzák meg az árat. Ez működik is, ha mondjuk valaki ott ül a bizományiba és egész
nap a boltba veszi fel a tárgyakat. De mi van, ha nem ott akarjuk eladni? Akkor meg fogunk lepődni,
hogy valami nem stimmel az árakkal. Egy ócskapiacon sosem fognak annyit adni érte, mint egy jól menő
belvárosi galériában. A kettő között akár többszörös ár is lehet. (Elárulok nektek egy nagy titkot. A
belvárosi galéria és régiségbolt tulajdonosok az árukészletük nagy részét bolhapiacokon vásárolja.
Hajnalban rendszeresen ott tülekednek a kipakoló árusok között, hogy elsőként csaphassanak le a
legjobb darabokra. És elhihetitek, hogy a minimum a 2x-es szorzó, amivel dolgoznak.)
A lényeg, hogy mindig vegyétek figyelembe azt is egy ármeghatározásnál, hogy milyen értékesítési
felületen láttátok az adott tárgyat elkelni. (Az nagyon fontos, hogy nem az számít, amennyiért hirdetik,
hanem amennyiért el is adták!)
A hazai sorrend a következő a legmagasabbtól a legalacsonyabb eladási árig ugyanannál a terméknél:
1. aukció (pl. Virág Judit)
2. belvárosi régiségbolt, galéria
3. külvárosi régiségbolt, galéria
4. internetes aukciók (pl. galéria savaria, vatera)
5. vidéki bolhapiac (Eger, Miskolc, Győr, Pécs stb.)
6. fővárosi bolhapiac (Ecseri, Budaörsi, Bakancsos u.-i stb.)
7. piacok melletti kocsiból árulók, vagy piacon belül kézből árulók
Az árak a régiségeknél nagyon rugalmasan változnak. A tőzsde ehhez képest a nyugalom tengere. Nem
véletlen, hogy a profi árusok nem mennek bele olyan vételbe, amiben nincs legalább dupla haszonra
esély. Ezzel lehet csak kiküszöbölni, hogy a piaci árváltozások miatt ne kelljen veszteséggel kiszállniuk
egy-egy tárgyból, ha csak hónapok múlva találnak rá vevőt.
Remélem így már kicsit másabb szemmel fogjátok nézni az árakat, illetve eladásaitoknál kevesebb
csalódás ér benneteket.
Ne feledjétek, hogy minden csak annyit ér amennyiért el lehet adni! Ha nem tudod eladni, akkor vagy
nem jó helyen árulod, vagy nem jó árat adtál meg.
