Ezüst gyorstalpaló

Pár évtizede még nem igen volt olyan polgári lakás, amelyikben ne találtunk volna valamilyen ezüst
tárgyat. Biztosan mindenkinél felbukkant egy-egy kiskanál, cigarettatárca esetleg egy gyertyatartó. A mai
háztartások nagy részéből már kikoptak ezek a tárgyak, így ma már csak a régiség kedvelők keresik
őket. A bolhapiacokon, régiség vásárokon gyakran találkozhatunk velük, de az innen való beszerzéshez
különös óvatosságra intek minden kezdő gyűjtőt. Számukra inkább a drágább, de nagyobb biztonsággal
nem hamisított árut eladó BÁV üzleteket, vagy jó nevű régiség boltokat ajánlom. De mit is kell tudnotok
az ezüstről?

Az ezüst (silver) egy kémiai elem a periódusos rendszerben, jele Ag (latin: argentum), rendszáma 47,
bla-bla-bla-bla… na, ilyesmivel a műtárgyklubban nem foglalkozunk. Ezek biztosan hasznosak egy
érettségire készülő diáknak, vagy egy ötvös tanulónak, de nem egy elszánt régiség kedvelő gyűjtőnek.
Számotokra inkább fontos az, hogy hogyan ismeritek fel a „problémás” darabokat, vagy hogyan
állapítsátok meg a korát egy-egy tárgynak. Hát lássuk.

Az ezüst tárgyaknál általánosan használják az értékmeghatározásnál, hogy grammonkénti árat adnak
meg. Ezt úgy képzeljétek el, hogy az eladó az ár meghatározásánál kitalálja, hogy hány forintot fog kérni
grammonként a tárgyért. Ha kialakult a végső ár a vevővel, akkor lemérik, mint a csirkét a hentesnél.
Általánosságban ez kb. 110-400 Ft/g-ig szokott terjedni az átlagos daraboknál. Ennél magasabb ár
inkább csak nagyon régi ötvöstárgyakra jellemző, de itt már nem is grammban szokták az árat megadni,
hanem valóban az egész tárgy értékét határozzák meg. Az alábbi képen egy nagyon ritka ezüst poharat
tartok a kezemben. A pohár egy ún. „egymásba járó” pohársor tagja, 338 g és a Bethlen családé volt és
valamikor a XVIII. században készült. Ez egy tavalyi aukción kelt el végül 5 280 000 (ötmillió-
kettőszáznyolcvanezer) forintért! Hát ilyen is néha előfordul.

Az ezüst tárgyakban is használják a hamisítások ellen a beütőkkel való jelölést. Érdekesség és fontos is,
hogy általában az ezüst tisztasága csak kis mértékben befolyásolja a tárgy értékét! Az esetek túlnyomó
részében 800-as vagy 925-ös tisztaságúak ezek a dísztárgyak, evőeszközök, nincs nagy árkülönbség
közöttük. Emiatt nem is nagyon van értelme a kezdő gyűjtőnek kívülről tudni az ezüst tisztaságát jelző
beütéseket. Annál fontosabb lehet, hogy hol készült és mikor a kiszemelt tárgy. Ennek
megállapításához nagyon sok internetes oldal ad segítséget, sok helyen gyűjtik ezeket a jelzéseket. Az
amatőr gyűjtőnek azonban ezek közül az alábbiakat feltétlenül ismernie kell:

Antik, Habsburg birodalmi egységes jelzés 1867 előtt.
Magyarországon készült ezüst tárgyak fémjelei 1867-1937.
Magyarországon készült ezüst tárgyak fémjelei 1937-1966.
Itt sem a finomság a lényeg, csak tudd, hogy az adott jelzést mikor használták. Gondolom, azt sejtitek
már, hogy egy tárgy kora nagyban befolyásolja annak értékét. Azonban rossz hírem is van ezzel
kapcsolatban. Ezt nagyon jól tudják a csalók is. Ezt a beütést hamisítják leginkább. Amatőr szem nem
tudja megállapítani, hogy eredeti-e vagy sem az a jelzés. Néhány trükköt azért elmondok, csakhogy
óvatosak legyetek.

1. Több darabból álló tárgy esetén, csak egy-két darab van jelezve. Ez általában azért van, mert a
nem jelzett részek nem ezüstből vannak. Például egy gyertyatartó esetében, minden leszedhető
darabot külön jeleztek eredetileg.

2. Egy új vagy újabb tárgyból kivágják az eredeti jelzést és beforrasztanak egy antik ezüstjelzést a
helyére. Egy jobb kezű hamisító ezt úgy megcsinálja, hogy szabad szemmel sem nagyítóval nem
észrevehető. Lebuktatható viszont melegítéssel. Egy olyan kis lángszóróval, amit a konyhában is
használnak a cukor karamelizálására a süteményeken, megmelegíthetjük a jelzést és kirajzolódik
a forrasztás kőrvonala.

3. Egy réz tárgyat bevonnak ezüstréteggel és egy hamis beütővel ezüstjelzést ütnek bele. Ennek
kimutatására találták ki azt a módszert, hogy egy kevésbé feltűnő helyen belereszelnek a tárgyba
és oda savat csepegtetnek. A sav reakciójából lehet következtetni arra, hogy valóban ezüst-e a
tárgy vagy sem. (Ennek a módszernek a pontos leírásáról a neten találhattok cikkeket.)

4. Üreges tárgyat megnyitnak és ólmot vagy más anyagot öntenek az üregbe. A művelet után
visszazárják. Ezzel a módszerrel a tárgy tömegét növelik, hogy méréskor drágábban lehessen
eladni. Csak a felnyitás helyének megtalálása és a sok éves rutin segít a felderítésében. A
gyakorlott kéznek gyanús, ha olyan helyen is tömör a tárgy, ahol nem szokott.

Van azonban jó hírem is. Elő szokott fordulni a piacokon, hogy jelzés nélküli ezüst tárgyat árul a
tulajdonos. Sok esetben maga sem tudja, hogy ezüstből van. Furcsán fog hangzani, de a rutinos
kereskedő megszaglássza a gyanús tárgyakat. Ha ezüst, vagy ezüstözött, annak jellegzetes szaga
van. (Házi feladatként mindenki szaglásszon meg egy olyan tárgyat, amiről nagy biztonsággal
tudható, hogy ezüstből van!)
És végül még egy információ eladáshoz és vásárláshoz. Az új törvényi szabályozás szerint,
Magyarországon forgalomba hozni csak olyan 1867 után készült ezüst tárgyat szabad, amiben
benne van a magyar jelzés. Ez annyit tesz, hogy minden olyan külföldről behozott ezüst tárgyat,
amiben nincs magyar jelzés és 1867 után készült, a nemesfém vizsgálóban hitelesíttetni kell, eladás
előtt. Ennek a módját sikerült annyira túlszabályozni, hogy az átlag polgár nem tudja ezt megoldani.
Példaként csak annyit említenék, hogy számlával kell igazolni a tárgy eredetét vagy hagyatéki
végzésben kell nevesítve lennie. A piacon ilyesmit ritkán adnak a tárgyak mellé. Ezt csak azért írom,
hogy aki szeretné mondjuk beadni a BÁV-hoz a piacon megvett ezüst tárgyát egy aukcióra, legyen
tisztába azzal, hogy gondok lesznek a bevételkor.
Végezetül még egyszer:

Amire kereslet van, azt hamisítják, főleg ha még drága is!