Az árverések titkos világáról…

Biztosan ti is láttatok már olyan film jelenetet, ahol egy nagy teremben ülnek a dúsgazdag arisztokraták és dollár százezrekért licitálnak egy-egy komoly műtárgyra. Sokszor izgalmas, sokszor vicces egy-egy ilyen jelenet, de egy biztos, sosem unalmas. Valószínűleg nem csak én vágytam arra életemben, hogy részt vehessek egy ilyen eseményen. Sokáig azt hittem, hogy ehhez előbb meg kell gazdagodnom és ki kell utaznom Angliába vagy Amerikába. Szerencsére ez a világ itthon is elérhető és még gazdagnak sem kell lenni hozzá, hogy részt vehessünk rajta.

A legtöbb aukciós ház az ősz végi, tél eleji időszakban biztosan rendez legalább egy árverést. A Virág Judit galéria, a BÁV Zrt., a Kieselbach galéria stb. mind-mind a saját honlapján hirdeti meg első sorban az aukciókat. Ezeket a honlapokat érdemes időnként meglátogatni vagy például az Axioarton regisztrálva hírlevelet is kaphatunk még időben.

Az árveréseket rendszerint 1-3 héttel megelőzi egy kiállítás ahol élőben is megnézhetitek, hogy mire szeretnétek licitálni. Ezeken ingyenesen tudtok részt venni, minden előzetes regisztráció nélkül. Itt általában már az árverési katalógushoz is hozzá lehet jutni. Van ahol ingyenesen, van ahol pénzért. (A BÁV árverési katalógusa nagyon igényes és ingyenes!) A katalógusban képekkel és leírással szerepelnek a tárgyak az árverésen szereplés sorrendjében, a kikiáltási ár megjelölésével.

TIPP! A katalógust átnézve írd a kiszemelt tétel mellé, hogy meddig vagy hajlandó elmenni a licittel. Az árverés alatt e határ fölé sose menj! Ott már nem fogod reálisan megítélni a licited mértékét, plussz ne felejtsd el hozzá kalkulálni az árverési jutalékot is, ami átlagosan a leütési ár 20 %-a! (Példa: 10 ezer forintért leütött tárgyért 12 ezer forintot kell fizetni a pénztárnál.)

Az árverésre általában nem kell előre regisztrálni. Egyszerűen aznap oda mész a meghirdetett helyre és a helyszínen regisztrálsz, ha vásárolni is szeretnél. Ha csak kíváncsi vagy, hogyan zajlik egy ilyen árverés, akkor csak leülsz egy üres székre és bámészkodsz. Ne félj, nem te leszel az egyetlen, aki csak azért megy el, mert kíváncsi az eseményekre. Ha szeretnél licitálni, akkor egy licitáló tárcsát (ez az a számmal ellátott tárcsa, amit láttál már a filmekben) kell kiváltanod, amit egy egyszerű név, cím stb. megadással le is tudhatsz. Ja, ez is ingyenes természetesen.

Viselkedési szabályok:

  • öltözz fel elegánsan („business formal” elegendő)
  • a büfé is ingyenes szokott lenni, ne élj vissza vele
  • halkítsd le a telefonodat (telefonálni nem illetlenség licit közben)
  • ne beszélgess hangosan a licit közben
  • fogadd méltósággal, ha nem te nyerted a licitet
  • ne hányj cigánykereket, ha te nyerted a licitet
  • a nyert tételt mindig vedd át (ha nem teszed, kizárnak a további aukciókból)

Kezdőknek elsőként a BÁV művészeti (ez most volt novemberben) vagy karácsonyi (ez december elején lesz) aukcióját ajánlom. Ezeket a MOM kulturális központban rendezik, bőséges anyaggal és nagyon igényes szervezéssel.

A licitálás menete:

Az árverésvezető felkonferálja a tárgyat és bemondja a kikiáltási árat. Ez után lehet a tárcsával jelezni a licit szándékot. Ha több tárcsa is fel lett emelve, ő a tárcsákra mutatva a licit lépcsővel (egy előre meghatározott emelkedési szint) növelve mondja az aktuális árat. Ez mindaddig tart, amíg csak egy valaki emeli a magasba a tárcsáját. Ekkor jön a jól ismert „először, másodszor, senki többet harmadszor” szöveg és koppant a kalapáccsal. Ez után jöhet a következő tárgy.

Néhány információ az árverésekről általánosságban. Az árverezett tételek szándékosan az árverésre lettek beadva. Ezek nem olyan tárgyak, amiket záloghitelhez használtak fel. Emiatt ne legyen lelkiismeret furdalásod, a tulajdonosuk csupán így szeretné értékesíteni őket. Te is adhatsz be árverésre tárgyakat, de készülj rá, hogy ennek is vannak költségei. (Erről a témáról részletesebben majd egy későbbi cikkben írok.) Mindig nézd meg, hogy mire licitálsz. Ugyan az árveréseken vagy talán a legnagyobb biztonságban a hamis tárgyak ellen, de azért volt már példa rá, hogy hamis tárgyakat adtak így el (pl. a nem véletlenül bezárt Belvedere szalon). A nagy aukciós házak szavatolják az eredetiséget, de bizonyítanod neked kell, hogy hamisítványt adtak el neked. Egyszóval az óvatosság itt sem árthat. Ha gyanús valami, ne licitálj rá. Az árveréseken gyakran olyan tárgyakkal találkozhatsz, amikkel a hétköznapi piacokon vagy régiség boltokban nem. Emiatt az árak is igen csak mások, mint az előbbi helyeken. Ettől még lehet jó áron vásárolni, de arra ne számíts, hogy te leszel az egyetlen, aki ismeri a valódi értékét egy tárgynak és fillérekért hozzá jut egy milliókat érő porcelánhoz. Az aukciók után általában hozzáférhető a leütési lista is érdemes ezt is beszerezni és az árverési katalógushoz csatolni. Később jól jöhet egy érték meghatározásnál.

Remélem ti is kedvet kaptatok az árverések világához és láthatlak benneteket valamelyik közelgő aukción. Ha kérdésetek van, a hozzászólásoknál feltehetitek.

A műtárgy mint befektetés. III. rész

Az előző részben a hamisítványoknál hagytam abba, de a téma még tartogat csapdákat, így innen folytatom.

Ahogy már írtam, a galériákban sem vagyunk teljes biztonságban. A hamis műtárgyak nem csak előre megfontoltan bukkanhatnak fel a kínálatukban. Megesik, hogy az ott dolgozók sem veszik észre a hamisítást. Ilyenkor természetesen teljes jó szándékkal értékesítik tovább a rossz terméket. Azonban ne legyenek illúzióitok. Ha az után veszik észre, hogy már nem tudják visszaadni az előző tulajdonosnak, a kereskedők nagy része lelkiismeret furdalás nélkül adja el az első érdeklődőnek az általa nagyon is jól tudottan hamis tárgyat. Senki sem nyeli le szívesen a veszteséget, így marad a sor végén a képzetlen vevő…

Beszerzési ár

Befektetésünk célja nem más, mint olcsón venni és bízva az értéknövekedésben, drágábban eladni. Nem egy agysebészet. Látszólag… Egy vállalati részvény esetében ez egyszerű, hiszen ott a tőzsde. Ott megmondják, hogy mennyibe kerül adott pillanatban a kiszemelt részvényünk, így nincs más dolgunk, mint eldöntenünk hány darabot veszünk. De mi a helyzet a műtárgyakkal?

Hát itt aztán tőzsde az nincsen. Itt senki nem árazza be nekünk, hogy miért mennyit szabad adni. A kereskedő annyiért fogja kínálni a terméket amennyit csak kinéz a kedves vevőből, hogy még kifizeti.

Egy ezüst cukortartó ára ugyanabból a korból és ugyanolyan minőségű kivitelben könnyen lehet az egyik helyen (pl. bolhapiac) 180 Ft/g, míg egy neves galéria árverésén (mire minden költséget kifizetünk), 350 Ft/g is. Azért ez nagyon nem mindegy egy befektetésnél!

Költségek

Egy bankbetétnek vagy egy részvénycsomagnak is vannak költségei, ezt tudjuk mindannyian. Ha ki akarjuk számolni, nincs más dolgunk, mint kikeressük a bankunk (vagy brókerünk) honlapján a megfelelő táblázatot és néhány alapművelettel meg is van fillérre pontosan.

Gondolom már sejtitek, hogy a műtárgyak és régiségek világában ez sem ilyen egyszerű. Vegyünk példaként festményeket kb. 5 millió forintért. Miután megvettük őket hazavisszük és felakasztjuk a falra. Ez eddig ingyen van. Mivel szabálykövető és megfontolt polgárok vagyunk, rögtön be is jelentjük a biztosítónknak az új szerzeményeket. Ezzel meg is van az első kiadásunk, amit minden hónapban fizethetünk a biztosítónak a plusz érték miatt. Ha szerencsénk van, és sosem sérülnek meg egy darabig több költségünk nincs is. Jöhet az eladás. Ilyen értéket az ember már nem ad el bolhapiacon, így besétálunk a képekkel egy ismert galériába, hogy értékesítsék árverésen (ez talán a legtöbbet hozó és legkisebb költséggel járó lehetőség ebben az esetben). A köszönés még ingyen is van, de onnantól fogva viszont mindenért fizetnünk kell. Fizetünk azért, hogy lefotózzák és katalógusba tegyék. Fizetünk azért, hogy letisztítsák, esetleg kijavítsák a hibákat. Fizetünk a biztosításért is. Van ahol még a további tárolásért is fizethetünk. Ám a legtöbbet akkor fizetjük, ha eladták nekünk. Ez galériánként változó, de 10-18 százalék között mozog általában. És igen ez a leütési árból számolandó! Erre mondják azt, hogy ennek már a fele sem tréfa. (több adat itt)

Eladási kockázat

Eladáskor van még egy nagyon komoly kockázat, amire sokan nem is gondolnának. Mi alapján választunk galériát az eladáshoz? Mivel nincs sok tapasztalata egy átlagembernek így jó eséllyel a jutalékok és egyéb költségek alapján választ. Minél kevesebb, annál jobb. Abba nem gondol bele, hogy ezekből a jutalékokból reklámozzák a festményeink árverését illetve hívják helyettünk körbe az összes szóba jöhető gyűjtőt, hogy minél többen vegyenek részt az árverésen. Könnyen belátható, hogy eladói szempontból annál jobb nekünk, minél többen tudnak róla, hogy eladóvá váltak a birtokunkban lévő alkotások. Ez biztosan magasabb eladási árat hoz.

Mi történhet veled, ha nem figyelsz? Előre bocsátom, hogy ilyesmi még sosem történt, most találtam ki.

Tehát, beviszed a festményeket a „Kifoszt Galériába”. Ott körbehízelegnek, hogy milyen jó ízléssel válogattad össze ezt a kollekciót és igazán nagy durranás lehet a következő aukción. Tuti nagy nyereség, hiszen a múltkor is nagyon jó áron mentek el ennek a művésznek a képei, és azok még nem is voltak ilyen jó állapotban. Fejben már számolod is a plusz milliókat. Ekkor jön a nagy ötlete a felvevőnek. Előadja neked, hogy az utóbbi időben azzal csábítják be a sok vevőt, hogy nagyon alacsony kikiáltási árról indulnak az igazán komoly darabok. Nálad is ezt javasolja hiszen, tutira felverik az árakat ilyen szuper képekre. Az emberek kapzsik, nem hagyják, hogy más vegye meg olcsóbban. Addig licitálnak, amíg a pénzük tart. Ha már felemelte a tárcsát tízszer felemeli még tizenegyedszer is. Már azt sem tudja mennyit ér, de akkor is meg akarja szerezni. Így beláthatod, hogy a kockázat nulla. A nyereséged többszöröse lesz a vártnál. Nem is zavar, hogy 1 millió lesz a kikiáltási ár, hiszen percek alatt úgyis feltornázza az a sok vevő. Csak az a baj, hogy nem lesz sok vevő. Az aukció nem lesz meghirdetve, csak néhány haver és ismerős fog beülni egy eldugott kis szobába. Természetesen a képek kikiáltási áron fognak elkelni, mert érthetetlen módon nem jöttek el a meghívott nagynevű gyűjtők. Vigaszképpen a „Kifoszt Galéria” jó esetben eltekint a jutaléktól, de még ez sem biztos…

Összefoglaló

Remélem alaposan elijesztettem mindenkit attól, hogy amatőrként műtárgyakba vagy régiségekbe fektesse a pénzét. A hangsúly viszont feltétlenül az amatőrön van. Szakértőként nagyon jó befektetés lehet. Van benne kockázat bőven, de szakértelemmel ezek minimalizálhatók. Ez a szakma egy egész életre szóló tanulással jár. Itt is igaz, mint egy jó részvényportfólióban, hogy amit elbuksz az egyik tárgyon, többszörösét visszahozza egy másik. A műtárgyak világában sem szabad egyetlen tárgyban bízni. Egyetlen tárgyba tenni az összes pénzünket óriási kockázat. Mert remélem örökre megjegyeztétek, hogy ami drága azt hamisítják! És nagyon jól csinálják…