Olcsó arany eladó…

“Nem minden arany, ami fénylik.”

” Olcsó húsnak híg a leve.”

” Nagy dicséret és hazugság egy fának ágai…”

Biztosan hallottátok már a fenti közmondások valamelyikét és úgy gondoljátok, hogy igazak is. Én még kiegészíteném egy igazsággal, ha ez nem is egy közmondás.

„A kapzsiság a csalódottság előszobája!”

És, hogy miért is írom ezeket? Mert a mai cikk arról fog szólni, hogy hogyan dolgoznak azok az ügyeskedők (gagyizók) akik az emberi kapzsiságból élnek. Példákon keresztül mutatom meg nektek, hogy milyen sztorikkal próbálják meg becsapni áldozataikat.

Sokan azt gondoljátok, hogy ezzel ma már nem lehet senkit átverni. Azt sem értitek sokan, hogy miért vesz valaki aranyat az utcán, sőt kicsit úgy vagytok vele, hogy meg is érdemli az illető, ha ennyire ostoba volt. Rossz hírem van. Már régen nem a direkt eladással csalják ki a pénzt. Az arany csak arra kell, hogy a kapzsiságunkat felerősítsék bennünk.

A cikk témája akkor jutott eszembe, amikor pár hete a 6-os villamoson utazva az alábbi dolog történt velem.

A villamoson állva arra lettem figyelmes, hogy egy újfelszálló utas (kicsit rosszul öltözött fiatalember) mellém érve, lenézve a földre lehajol, és felvesz valamit. Egy pillanatra megcsillant a kezében a „valami” és láttam, hogy egy pecsétgyűrű. Gondoltam is egy pillanatig, hogy ezt a mázlistát, milyen jó lett volna, ha én veszem észre hamarabb. A fiatalember fel sem nézett, csak dugdosva a kezében próbálta alaposabban szemügyre venni, amit talált. Pár másodperc múlva összeakadt a tekintetünk. A szerencsés megtaláló riadtan vette észre, hogy „lebukott”. Egy pillanatra ledermedt, látszott rajta, hogy azon gondolkodik, vajon mi a helyes magatartás ilyenkor? Döntött. Bizonytalanul nyújtotta felém és remegő hangon megszólalt:

– „Nem akartam elrakni… Te hagytad el? Nem is tudnék mit kezdeni vele.”

És akkor beugrott, hogy mi is történik most tulajdonképpen. Majdnem sikerült engem is megvezetni, annyira jó volt a színészi alakítás. Szerencsére gyorsan kapcsoltam és már nyúltam is a nagyítómért, amit mindig a jobb zsebemben tartok. Elővettem és csak ennyit mondtam:

-„Most tényleg pont engem sikerült megtalálni egy ekkora tömegben? Becsüs vagyok, bevizsgáljam?”- és jobb kezemben kicsit megbillegtettem a lupét.

A rémület és a bizonytalanság rögtön eltűnt amatőr, de mégis profi színészünk arcáról. Teljesen megváltozott a tekintete. Amivel viszont meglepett, hogy egy kaján vigyorral és teljes magabiztossággal állt közelebb hozzám és így folytatta:

-„ Oké-oké, hagyjuk. Ma még egyet sem tudtam eladni úgysem. Nem veszel át egy pár darabot? 2000-ért odaadom neked darabját. Na? Hátha tőled jobban megveszik…”

Gondolván rátok belementem, hogy egyet megveszek tőle, hogy lefotózhassam, illetve eltegyem a „hamis gyűjteményembe”. Kicsit alkudoztunk, végül megegyeztünk egy alacsonyabb árban. Kihasználva üzleti kapcsolatunkat egy pár megállón keresztül még elbeszélgettem újdonsült ismerősömmel. Nagy szerencsém volt, mert igen közlékeny fiatalember volt. Szavaiból ítélve ráadásul nem is ma kezdte ezt az ipart, mert nagyon érdekes történeteket mondott. A trükkök, amikről mesélt:

A lerobbant autó esete.

Útszéli parkolókban várakoznak a gyanútlan autósokra. Általában a mese a következő: Sajnos túl kevés a benzin és a következő kútig már nem tart ki. Igyekszenek régebbi autók tulajdonosait választani, mert azokból még csővel ki lehet szívni a benzint a tartályból. Természetesen felajánlják, hogy kifizetik a kölcsönkapott benzint, azonban kiderül, hogy készpénz sincs egyiküknél sem. Ilyenkor kerül elő az aranygyűrű valakinek az ujjáról. Nem akarnak nagy felhajtást, látszólag nincsenek is tisztában vele, hogy mennyit érhet az ékszer. A benzinért és némi készpénzért cserébe oda is adják a gyűrűt. Az új tulajdonos megcsinálta élete üzletét. (Gondolja ekkor még…)

Elfogyott a pénz, tudna hitelezni?

Vásárokban, piacokon vagy belvárosi sétáló utcákban állítják meg a gyanútlan járókelőket. A szöveg egyszerű. Elköltötték az összes pénzt és szeretnének kölcsönkérni. Zálogul a nagymamától örökölt (vagy „még az apám gyűrűje volt”) ékszert ajánlják fel. Nagyon vigyáznak arra, hogy az ékszer értéke és a kölcsön aránytalanul különbözzön a „balek” javára. Ezzel is ösztönözzék az embert a jó üzletre. Természetesen a kölcsönre kamatot is ígérnek, hogy a kölcsönadó abban a tudatban legyen, hogy ő mindenképpen csak nyerhet az üzleten. Elkérik a telefonszámot, a címet, hogy felvehessék a kapcsolatot, amikor visszaadják a hitelt. Persze sosem jelentkeznek többé… A meglepetést az ékszerész fogja közölni a szerencsétlen áldozattal, amikor megpróbálja eladni a zálogot…

Találtam, de nekem nem kell.

Megállóban, sorban állva, villamoson az áldozat mellé lépve látszólag közvetlen mellőle felveszik az ékszert a földről. A mese az, hogy ugyan ő találta, de neki aztán nem kell. Babonából nem tart meg soha semmilyen talált tárgyat. 10-15 ezer forintért azonban átadja szívesen. A magyarázat, hogy így nem számít eladásnak, mert jóval többet ér és akkor a babonája sem sérül. A boldog új tulajdonos csak később jön rá, hogy ez az ékszer tényleg szerencsétlenséget hoz. Csak éppen ő rá és nem a megtalálóra…

Ilyen és ezekhez hasonló sztorikkal szedik áldozataikat. Mindig azt a látszatot keltve, hogy most eljött a nagy üzlet lehetősége. Kihasználják azt a vágyunkat, hogy miért ne jöhetne egyszer nekünk is egy nagy üzlet, amit még az unokáknak is mesélhetünk, hogy milyen ügyesek voltunk. A kapzsiságunk a gyengénk…

Végül még egy érdekesség, amit új ismerősöm mesélt. Meg szokott történni, hogy a talált ékszer becsapásban a kiszemelt áldozat kapzsisága akkora, hogy képes azt állítani, hogy ő vesztette el a gyűrűt. Képes akár még bőgni is mellé, sőt rendőrrel fenyegetőzni, ha nem adja vissza azonnal. Persze ilyenkor azért még van egy kis esély pénzt szerezni. Ebben az esetben megelégszenek 5-10 ezer forintnyi „becsületes megtaláló jutalommal” is. A trükkös áldozat így legalább annyival van beljebb, hogy kevesebb pénzt vesztett…

Összefoglalva a dolgokat, legyetek mindig kételkedőek és sose fogadjatok el semmiért cserébe arany ékszert!

A mellékelt képen az általam 500 forintért vásárolt gyűrűt láthatjátok.

Ez a mai magyar műtárgypiac! 2.rész

A régikerámiák blog ( http://regikeramiak.blog.hu ) 2 részes interjút készített velem, amelynek első része megjelent néhány napja. Szó van (és lesz) benne sok olyan dologról amit máshol nem hallhattok, nem olvashattok a műtárgypiac belső dolgairól.

A cikk 2. része itt érhető el: KATTINTS IDE A CIKKÉRT!!!

Jó szórakozást kívánok hozzá! 🙂

12 sz. Herendi étkészlet 42 000 Ft-ért eladó…

„12 személyes Herendi étkészlet 42.000 Ft-ért eladó! Érdeklődni telefonon, napközben lehet: 06-30-876-5432.”

A fenti hirdetést olvasva a legtöbb ember fejében az alábbi gondolatok ébrednek:

  • Ez tuti, hogy átverés!
  • Na, ezt a szerencsétlent most jól lehúzzák.
  • Biztos már meg is vette valaki, fel sem hívom inkább.
  • Ez bomba üzlet, azonnal hívom is.
  • Csak kéne neki szólni, hogy nagyon olcsón adja.
  • Na, ez sem tudja mit árul…
  • Mi a fene az a Herendi???

Azt gondoljátok, hogy ennyiért megvenni valakitől egy Herendi étkészletet az átverés és nem becsületes dolog. Lehet, hogy egy-két ember még fel is hívná, hogy figyelmeztesse erre. (Persze sokan rá is repülnének azonnal az ajánlatra.) Akkor most olvassuk tovább a hirdetést:

„ A készlet megtekinthető és átvehető, belvárosi régiség üzletünkben az alábbi címen:”

Hoppá! Hát ez egy régiség kereskedő!

A gondolatok az alábbiakká alakulnak rögtön:

  • Haver így hamar tönkre mész, de a te bajod értened kéne hozzá.
  • Merre is van az a bolt? Talán 20 perc alatt oda is érek.
  • Azonnal hívom, hogy lefoglaljam.
  • Ha odaértem, azért átnézem, mert lehet, hogy hamis, de ennyiért még akkor is elhozom.
  • Ekkora mázlim nem lehet, hogy így lehúzzak egy kereskedőt.

Ugye így már szívesebben megvennétek tőle? Nem hiszem, hogy bárkinek is lelkiismeret furdalása lenne miatta, hogy 10-ed áron vette meg ezt a készletet. Mire is akarok kilyukadni ezzel a példával? Egyszerű.

A kereskedőt valamiért a legtöbb ember hiénának tartja. Amolyan dögevőnek, aki kihasználja mások tudatlanságát. Mindenkit óva intenek a „jóakarók” a kereskedőtől, mert az úgy is csak becsapja, átveri őket. Egy kereskedőnek sosem szabad eladni semmit, mert csak 10-ed áron veszi meg a dolgokat, de 100 szoros áron adja el. A kereskedő a megtestesült gonosz egy régiség piacon vagy egy Facebook csoportban, a kereskedő maga a Sátán…

De tényleg így van ez?

Ha tisztán akartok látni, most legyetek nagyon őszinték magatokkal. Ki vásárolt már kereskedőnél közületek? Akár piacon, akár üzletben, vagy akár egy Facebook hirdetés alapján? Gondolom mindenki tett már ilyet. Amikor megvettétek az adott tárgyat, biztosan elégedettek voltatok az árral, hiszen azért vettétek meg. Kinek jutott eszébe hazafelé menet, hogy azt a szatyorban lapuló gyönyörűséget most azért tudta olcsón megvenni, mert valakitől a kereskedő azt fele annyiért vette meg, mint amennyit fizettetek érte? Kinek támadt emiatt lelkiismeret furdalása? Eszetekbe jutott, hogy ti most összejátszottatok a „Sátánnal” azért, hogy olcsón hozzájussatok a kiszemelt tárgyhoz? Gyakorlatilag közösen fosztottatok ki egy laikust. Gondolom senki sem gyónta ezt meg a vasárnapi misén. Senki sem sírt otthon utólag, arra gondolva, hogy micsoda egy kapzsi szörnyeteg vagyok. Megnyugtatásul (véleményem szerint), ez így is van jól… És ezért a kereskedő sem hibáztatható!

Az alábbiakban megpróbálom pontokba szedve cáfolni, a kereskedőkkel kapcsolatos negatív kritikákat.

„Kihasználják mások tudatlanságát és azon nyerészkednek, hogy jobban ismerik a régiségek értékét a laikusoknál.”

Mit gondoltok miből él a legtöbb ember? Jól sejtitek… Abból, hogy olyan dolgot tud, amit nem tud mindenki. A mosógép szerelő azért kér pénzt, mert meg tudja csinálni az elromlott mosógépet. Kezed neked is van, te is csinálhatnád. Az ügyvédet azért fizeted, mert megtanulta azokat a jogszabályokat, amiket te nem tanultál meg. Agyad neked is van, te is megtanulhatnád. A kereskedő is abból él, hogy kitanult egy szakmát, amit mások nem. Ő is minden alkalommal a tudását teszi pénzzé. Ki tiltja meg, hogy az eladó energiát és időt áldozzon arra, hogy alaposan utánajárjon az eladandó dolgai értékének? Persze, hogy senki. Ezt az időt és energiát kell megfizetni, amikor kereskedőnek adtok el valamit. És a kereskedő költségei itt még nem álltak meg.

„Marha nagy tudomány olcsón megvenni valamit hétköznap, aztán drágábban eladni az interneten vagy a hétvégi piacon.”

Akkor csak felsorolás szintjén a teljesség igénye nélkül, nézzük a kereskedő kiadásait, rizikóit és hátrányait: utazási költségek, csomagoló anyagok, töréskár, lopáskár, adók és járulékok (főállású kereskedőnél), helypénz, bérleti díj, aukciós jutalék, hamis tárgy bebukása, szállítási költségek, szakértői díjak, restaurálás költségei, online hirdetési költségek, szórólapok, nyomtatott sajtós hirdetések, bent ragadt értékek, lekötött tőke költségei, hajnali kelés, hétvégén is munka, télen-nyáron piacolás, reggel-este csomagolás és pakolás.

Azért egy irodába bejárni hétfőtől péntekig, 8-16-ig, csak kellemesebb munkának tűnik…

„Hatalmas árréssel dolgoznak. Láttam, hogy a valós értékének még a felét is alig akarta kifizetni.”

Oké. Hányan dolgoznak(tak) közületek a kereskedelemben, olyan pozícióban ahol belelátnak a beszerzési és az eladási ár közötti szorzókba? Gondolom kevesen. A helyzet a következő. Természetesen a különböző típusú áruknál eltérő lehet (pl. élelmiszerek), de a nagykereskedelemben a leggyakoribb szorzó az 1,5 (ez azt jelenti, hogy a 10 forintért vett cikket 15 forintért adják tovább). A kiskereskedelemben ennél durvább dolgok is vannak. Gyakori a 2-es, 3-as, de akár még nagyobb szorzó is. Ez azért van, mert a kapcsolódó költségek is jóval magasabbak, mint a nagykerek esetében. A gyártók még ennél is nagyobb szorzókkal dolgoznak bizonyos iparágakban (pl. mobiltelefonok, gyógyszerek). Persze a költségeik és rizikóik is összességében jóval nagyobbak.

Tudtad, hogy iparági források szerint (kattints ide a cikkért) egy liter ásványvíz a gyártóknak kb. 1 fillérbe kerül? Mekkora szorzó is ez? 1000 szeres! Persze ez csak az a díj, amit azért fizet, hogy a víz az övé legyen. A kitermelés és az összes költség is az ő terhe.

A régiségkereskedőnek is ezért kell, hogy minimum 2-es szorzóval dolgozzon, mert túl sok a kiadás és a rizikó. Ebből kell kifizetnie mindent és még haszonnak is maradnia kell, hogy megélhessen belőle. Természetes, hogy igyekszik mindent a lehető legolcsóbban megvenni. Az a te dolgod, hogy ezt ne hagyd!

„Jól látszik, hogy mindegyik gazember, hiszen hatalmas házakban laknak és nagy fekete autókkal járnak. Nem beszélve a 3 kilós aranyláncról a nyakukban.”

Valóban vannak ilyenek. Ők azok, akik egyszerre foglalkoznak műtárgy kereskedelemmel és színesfém hulladékkal. Nagy értékű autókkal ügyeskednek, de akár lányokat is vesznek, ha úgy adódik. A közterheket, járulékokat, vámot, áfát, adót még hírből sem ismerik. A hamis műtárgyak és nemesfém ékszerek tárházával rendelkeznek. Egy hagyaték vételnél kivonul az egész család és visznek mindent, ami mozdítható. Rettenetesen erőszakosak tudnak lenni.

Szerencsére viszont a kereskedők 99%-a nem ez a kategória. Őszintén! A piacokon sétálva hány kereskedő néz ki úgy, mint egy gazdag ember? A hónap végén nem marad több a zsebükben, mint bármelyik más vállalkozónak.

 

Összességében az a helyzet, hogy a becsületes kereskedők (belőlük van a legtöbb), semmivel sem rosszabbak, mint bárki más a kereskedelemben, vagy a szolgáltató iparban. Ahogy az élet más területein, itt is észnél kell lenni.

Ha nem szeretnéd, hogy túl olcsón adj el valamit, vegyél annyi fáradságot, hogy utána jársz mi mennyit ér.

Nem a kereskedő az ellenséged, hanem a lustaság!

Hogyan lesz meg álmaid gyűjteménye?

Mindegy, hogy mit gyűjt az ember biztos, hogy előbb utóbb elfogja az irigység, amikor meglát egy az övénél komolyabb gyűjteményt. Általában az első gondolat az szokott lenni, hogy szép-szép, de könnyű úgy gyűjteni, ha valakinek sok a pénze. Ez az állítás alapvetően igaz is lehetne, ha még mindig a XIX. században élnénk. Akkoriban valóban az volt a jellemző, hogy a művészetekért vagy a tudományokért rajongó tehetősebb urak váltak elismert gyűjtőkké. Nagyon sok ilyen gyűjtemény került be később (adományként, vagy vásárlás útján) a mai múzeumainkba. (Akit részletesebben érdekel a téma, annak ajánlom a Kieselbach Galéria kiadásában napvilágot látott „Műgyűjtők Magyarországon a 18. század végétől a 21. század elejéig” című lexikont.)

De mi a helyzet manapság? Tényleg csak a született gazdagok engedhetik meg maguknak, hogy komoly gyűjtemény birtokába jussanak? Ebben a cikkben arról lesz szó, hogy hogyan legyen neked is mások által irigyelt gyűjteményed.

Az első lépés:

Bármilyen furcsán is hangzik, de először is el kell döntenetek, hogy mit is szeretnétek gyűjteni. Az sajnos nem megy, hogy szereted a szép üvegeket ezért te üvegeket gyűjtesz. Az sem túl optimális meghatározás, ha a gyűjtésről beszélsz, hogy „festményeket gyűjtök”. Könnyen belátható, hogy egy ilyen „gyűjtemény”, csak egymáshoz nem illő, korban és stílusban is keveredő tárgyak katymasza lesz. Egy ilyen felhalmozás valójában csak pénz és energiapocsékolás lesz. Kell, hogy legyen az adott tárgykörön belül egy viszonylag szűken behatárolható tárgycsoport, ami a gyűjteményedet képezni fogja. Ilyen például, ha valaki mondjuk, antik Herendit gyűjt. Ez már egy elég szűk terület ahhoz, hogy keresgélni kelljen a tárgyakat, illetve ehhez már kell folyamatos tudásbővítés is. Legyél nagyon szigorú és ne engedj be a gyűjteményedbe nem odaillő tárgyakat.

Második lépés:

Ha megvan, hogy mi az a terület amit gyűjteni szeretnél, kezdd el képezni magad az adott témában. Maradva az antik herendis példánál, szerezz be minden elérhető anyagot róla. A gyűjteményed ne csak a tárgyakra terjedjen ki, hanem a hozzákapcsolódó szakirodalomra is. Gyűjtsd a témával kapcsolatos minden irodalmat is. Ez sokkal fontosabb, mint azt elsőre gondolnád. Ez fogja megteremteni ugyanis a pénzügyi alapot, a gyűjteményed bővítéséhez. El kell mélyedjél a témában, olyan szinten, hogy szakértőként tekinthessenek rád az ismerősök vagy gyűjtőtársak. Ez a tudásod nagyon fontos lesz ahhoz is, hogy kiszűrd a hamisítványokat a gyűjtés során.

Harmadik lépés:

Honnan lesz annyi pénzed, hogy birtokosa legyél akár több százezer forintos tárgyaknak? Három dolog kell hozzá és szerencsére mind a három ingyen van.

Szaktudás, fegyelem, türelem.

A szaktudás kell ahhoz, hogy tudd melyik a jó tárgy és mennyit ér. Fegyelem kell ahhoz, hogy csak a kiváló minőségű és árban is megfelelő tárgyakat vedd meg. Türelem kell ahhoz, hogy a kezdeti sikertelenségek mögött lásd, hogy ha évek múlva is, de te is birtokában lehetsz egy mások által irigyelt gyűjteménynek. Hogyan lesz ebből pénzed is?

Az első időkben még csak gyakoribb, olcsóbb tárgyakat veszel, de már itt is törekedj arra, hogy csak hibátlan jó tárgy legyen. Az idő múlásával és a tudás bővülésével rá fogsz jönni, hogy a kezdetekben vett tárgyak már nem is tetszenek annyira, szívesen megválnál tőlük egy jobb darabért cserébe. Ezeket eladva fogod megvenni talán az első komoly darabodat. Türelmesen spórolj és ne költsd el a pénzed csak olyan tárgyra ami tökéletesen illik a gyűjteménybe és árban is nagyon jó. Az olcsóbb gyakori tárgyakat is nézegesd és vedd is meg, ha eladhatónak tűnik jobb áron.

A tudásod (és a gyűjteményed) bővülésével az is együtt jár, hogy piacokon, árveréseken már ismerősként üdvözölnek a kereskedők. Neked szólnak elsőként, ha jobb darabhoz jutnak. A tudásodat kihasználva könnyebben jutsz hozzá értékesebb darabokhoz jó áron még akkor is, ha nem akarod megtartani őket. Hamar rájössz, hogy ebből hasznod is lehet és te is beszállsz a nagy adok-veszek-cserélek játékba. Innentől már nincs megállás. Ebből fogod tudni bővíteni a saját gyűjteményedet is. Ehhez viszont elengedhetetlen a folyamatos szaktudásbővítés! Hidd el nekem, hogy amíg a gyakori tárgyaknál gyorsan kialakul egy átlagos ár amitől nem nagyon tér el senki, a ritkább (és kiváló minőségű) daraboknál ez az ár nagyon változó. Ebből lehet pénzt csinálni magadnak. Ha szakértője vagy a témának, könnyedén kiadsz majd több százezer forintot is egy olyan tárgyért amit nem is akarsz megtartani. Csupán azért veszed meg, mert tudod, hogy el fogod tudni adni pár héten belül 30%-al drágábban egy gyűjtő társnak. Mindenki ezt csinálja, ez így működik.

Negyedik lépés:

A gyűjteményed bővítése kapcsán ne feledkezz meg egy nagyon fontos lépésről. Ahogy a kereskedők tudni fogják, hogy mit gyűjtesz, tudni fogja olyan is, akinek nem kéne. A lakcímedet lehetőleg ne tudja senki ezekből a körökből. A gyűjteményedet folyamatosan dokumentáld fotókkal is. Ne felejts el beszélni a biztosítóddal is, hogy vegyék bele külön tételként a lakásbiztosításba a gyűjteményedet. Ennek értékét folyamatosan módosíttasd, ha szükséges. A lakásod, házad legyen riasztóval és jó zárakkal is ellátva. Ma már a távfelügyelet sem megfizethetetlen, érdemes utánajárni van-e a környéken elérhető szolgáltató. Ezek nagyon fontos dolgok, ne söpörd félre, ne spórolj rajta, mert nagyon fogsz sírni, amikor üresen találod a vitrint, amiben húszévnyi munkád volt!

Összefoglalva, ha komolyan veszed a gyűjtést, sokat tanulsz és türelmes, fegyelmezett vagy, semmi nem ment meg attól, hogy te is birtokosa légy álmaid gyűjteményének…

A képen Gyugyi László Zsolnay gyüjtő, aki talán a világ legismertebb és leggazdagabb gyűjteményét adta a Zsolnay negyedben található kiállításhoz:

Az árverések titkos világáról…

Biztosan ti is láttatok már olyan film jelenetet, ahol egy nagy teremben ülnek a dúsgazdag arisztokraták és dollár százezrekért licitálnak egy-egy komoly műtárgyra. Sokszor izgalmas, sokszor vicces egy-egy ilyen jelenet, de egy biztos, sosem unalmas. Valószínűleg nem csak én vágytam arra életemben, hogy részt vehessek egy ilyen eseményen. Sokáig azt hittem, hogy ehhez előbb meg kell gazdagodnom és ki kell utaznom Angliába vagy Amerikába. Szerencsére ez a világ itthon is elérhető és még gazdagnak sem kell lenni hozzá, hogy részt vehessünk rajta.

A legtöbb aukciós ház az ősz végi, tél eleji időszakban biztosan rendez legalább egy árverést. A Virág Judit galéria, a BÁV Zrt., a Kieselbach galéria stb. mind-mind a saját honlapján hirdeti meg első sorban az aukciókat. Ezeket a honlapokat érdemes időnként meglátogatni vagy például az Axioarton regisztrálva hírlevelet is kaphatunk még időben.

Az árveréseket rendszerint 1-3 héttel megelőzi egy kiállítás ahol élőben is megnézhetitek, hogy mire szeretnétek licitálni. Ezeken ingyenesen tudtok részt venni, minden előzetes regisztráció nélkül. Itt általában már az árverési katalógushoz is hozzá lehet jutni. Van ahol ingyenesen, van ahol pénzért. (A BÁV árverési katalógusa nagyon igényes és ingyenes!) A katalógusban képekkel és leírással szerepelnek a tárgyak az árverésen szereplés sorrendjében, a kikiáltási ár megjelölésével.

TIPP! A katalógust átnézve írd a kiszemelt tétel mellé, hogy meddig vagy hajlandó elmenni a licittel. Az árverés alatt e határ fölé sose menj! Ott már nem fogod reálisan megítélni a licited mértékét, plussz ne felejtsd el hozzá kalkulálni az árverési jutalékot is, ami átlagosan a leütési ár 20 %-a! (Példa: 10 ezer forintért leütött tárgyért 12 ezer forintot kell fizetni a pénztárnál.)

Az árverésre általában nem kell előre regisztrálni. Egyszerűen aznap oda mész a meghirdetett helyre és a helyszínen regisztrálsz, ha vásárolni is szeretnél. Ha csak kíváncsi vagy, hogyan zajlik egy ilyen árverés, akkor csak leülsz egy üres székre és bámészkodsz. Ne félj, nem te leszel az egyetlen, aki csak azért megy el, mert kíváncsi az eseményekre. Ha szeretnél licitálni, akkor egy licitáló tárcsát (ez az a számmal ellátott tárcsa, amit láttál már a filmekben) kell kiváltanod, amit egy egyszerű név, cím stb. megadással le is tudhatsz. Ja, ez is ingyenes természetesen.

Viselkedési szabályok:

  • öltözz fel elegánsan („business formal” elegendő)
  • a büfé is ingyenes szokott lenni, ne élj vissza vele
  • halkítsd le a telefonodat (telefonálni nem illetlenség licit közben)
  • ne beszélgess hangosan a licit közben
  • fogadd méltósággal, ha nem te nyerted a licitet
  • ne hányj cigánykereket, ha te nyerted a licitet
  • a nyert tételt mindig vedd át (ha nem teszed, kizárnak a további aukciókból)

Kezdőknek elsőként a BÁV művészeti (ez most volt novemberben) vagy karácsonyi (ez december elején lesz) aukcióját ajánlom. Ezeket a MOM kulturális központban rendezik, bőséges anyaggal és nagyon igényes szervezéssel.

A licitálás menete:

Az árverésvezető felkonferálja a tárgyat és bemondja a kikiáltási árat. Ez után lehet a tárcsával jelezni a licit szándékot. Ha több tárcsa is fel lett emelve, ő a tárcsákra mutatva a licit lépcsővel (egy előre meghatározott emelkedési szint) növelve mondja az aktuális árat. Ez mindaddig tart, amíg csak egy valaki emeli a magasba a tárcsáját. Ekkor jön a jól ismert „először, másodszor, senki többet harmadszor” szöveg és koppant a kalapáccsal. Ez után jöhet a következő tárgy.

Néhány információ az árverésekről általánosságban. Az árverezett tételek szándékosan az árverésre lettek beadva. Ezek nem olyan tárgyak, amiket záloghitelhez használtak fel. Emiatt ne legyen lelkiismeret furdalásod, a tulajdonosuk csupán így szeretné értékesíteni őket. Te is adhatsz be árverésre tárgyakat, de készülj rá, hogy ennek is vannak költségei. (Erről a témáról részletesebben majd egy későbbi cikkben írok.) Mindig nézd meg, hogy mire licitálsz. Ugyan az árveréseken vagy talán a legnagyobb biztonságban a hamis tárgyak ellen, de azért volt már példa rá, hogy hamis tárgyakat adtak így el (pl. a nem véletlenül bezárt Belvedere szalon). A nagy aukciós házak szavatolják az eredetiséget, de bizonyítanod neked kell, hogy hamisítványt adtak el neked. Egyszóval az óvatosság itt sem árthat. Ha gyanús valami, ne licitálj rá. Az árveréseken gyakran olyan tárgyakkal találkozhatsz, amikkel a hétköznapi piacokon vagy régiség boltokban nem. Emiatt az árak is igen csak mások, mint az előbbi helyeken. Ettől még lehet jó áron vásárolni, de arra ne számíts, hogy te leszel az egyetlen, aki ismeri a valódi értékét egy tárgynak és fillérekért hozzá jut egy milliókat érő porcelánhoz. Az aukciók után általában hozzáférhető a leütési lista is érdemes ezt is beszerezni és az árverési katalógushoz csatolni. Később jól jöhet egy érték meghatározásnál.

Remélem ti is kedvet kaptatok az árverések világához és láthatlak benneteket valamelyik közelgő aukción. Ha kérdésetek van, a hozzászólásoknál feltehetitek.

Amit a Becsüsök munkájáról tudnod kell!

Ahogy a műtárgykereskedőket is, úgy a műtárgybecsüsöket is rengetek legenda és tévhit lengi körül. Ennek szintén az lehet az oka, hogy az átlagembernek az élete során jó eséllyel nincs dolga velük. Filmekben és regényekben találkozik csupán velük és ezek alapján alakítja ki, hogy szerinte hogyan is néz ki és mit csinál egy becsüs. Mint a kereskedők esetében, sajnos a valóság itt is más. De kezdjük az elején…

Képzettségüket tekintve létezik olyan képzés, ami lefedi az összes tárgy típust, de alapvetően négy részszakképzésből áll ez a szakma. A becsüsök nagy része nem rendelkezik mind a négy modullal, de ez nem is baj szerintem. A szakirányok az alábbiak:

Festmény becsüs

Értelem szerűen a festmények értékbecslésével foglalkozik

Szőnyeg és bútor becsüs

Bármilyen meglepő is, de ő ezen tárgy típusok értékét becsüli. Az utóbbi években ezeknek a tárgyaknak a kereslete drasztikusan leesett nálunk, így egyre kevesebb a szakember is ezen a területen.

Ékszer becsüs

Ők az ékszerek és a drágakövek értékeit határozzák meg. Talán az egyik legnehezebb területe az értékbecslésnek. A kövek minőségének meghatározása vagy akár csak a kövek karátszámának meghatározása egy ékszerben is komoly számításokat igényel.

Műtárgy becsüs

Az ő munkájuk a legszerteágazóbb, mert hozzájuk tartozik gyakorlatilag minden más, ami nem az első három kategória. (Pl. porcelán,üveg, fegyver, keleti tárgyak, órák, ikonok, ezüstök, szobrok stb…)

Magyarországon, több helyen is van ilyen képzés, de a legismertebb és elismertebb a BÁV által indított iskolák. Egy-egy modul megszerzése 1 évet vesz igénybe, de létezik intenzív képzés is, ahol a 4 modult egyszerre 2 év alatt lehet elvégezni. Mind az oktatás minősége, mind a tanárok szaktudása, messze kiemelkedő. Akit komolyabban érdekel ez a szakma csak ide jelentkezzen.

Most nézzük mit is csinál a becsüs, ha éppen dolgozik. A filmekből azt gondoljuk, hogy a munkájuk abból áll, hogy érkezik egy telefonhívás valami ultra gazdag gyűjtőtől és már indulnak is egy magánrepülővel, hogy a fanatikus gyűjtő megbízásából megvizsgálják azt a 400 éve elveszett milliárdokat érő festményt, amit a gyűjtő éppen most szeretne megvenni valami párizsi sötét lebuj különtermében. A valóság egy picinkét más.

A régiség és műtárgy kereskedelemben a becsüsök munkája korántsem annyira izgalmas, mint egy James Bond filmben. A napjuk nagy részét egy asztalnál ülve töltik és az ügyfelek által bevitt tárgyakat vizsgálják és értékelik. Ami az ügyfél számára hihetetlen ritkaságnak tűnik (hiszen azt még a nagyszülők hagyták a családra), az neki már az unalomig látott sokadik herendi teáskészlet azon a héten. Jobb esetben részt vesznek egy-egy árverés előkészítésében vagy, ha szerencséjük van, hoznak be olyan tárgyat is, amihez az internetről kell keresni információt. Nagyon fontos megjegyezni, hogy a becsüs nem szakértő. Szakvéleményt sem állít ki. Rutinjából adódóan sok hamis tárgyat kiszúr, de nem szakértő. Ha szükséges igénybe veszi szakértők segítségét, akár a különböző múzeumokból is.

Mi is a becsüs feladata?

  • Átveszi és meghatározza a tárgyak tulajdonságait. Ilyenek lehetnek például a tárgy kora, stílusa, anyaga, gyártója, jelzései, hibája.
  • Kitölti a szükséges papírokat az átvételről. Ilyen lehet a bizományosi szerződés, vagy vételi jegy.
  • Részt vesz az árverések szervezésében, vagy a közvetlen értékesítésben.
  • A nagyobb anyagokat a helyszínen becsüli fel.

Kinek az érdekeit képviseli a becsüs?

Gondoljatok bele, hogy egy régiség boltban dolgozó becsüs vajon kinek az érdekeit képviseli? Ki ad neki fizetést? Mi alapján lesz egy becsüs jó dolgozója a boltnak? A válasz egyszerű és egyben kiábrándító is. Az a jó becsüs, aki felismeri az értékes tárgyakat és azokat a lehető legolcsóbban szerzi meg a boltnak, hogy a lehető legnagyobb haszonnal adja tovább. Ez a haszon minimum 100%! Hoppá, az nem kevés ám. És ez a minimum. Mindenki döntse el, hogy szeretné-e, ha ilyen motivációval adnának árat a féltett kincsére. Én nem…

Ingyenes-e az ingyenes értékbecslés?

A legtöbb esetben nem. Sok régiségkereskedő cég hirdet ingyenes értékbecslést. Nyílván nem jótékonyságból teszik. Ezen a felületen keresztül próbálnak első kézből értesülni az eladásra szánt tárgyakról. A jó tárgyakra rögtön vételi ajánlatuk is van. Remélem, azt már sejtitek, hogy ezek az értékbecslések az általuk fizetett ár közelében vannak, nem a tényleges piaci árak. Ezt a szolgáltatást is az eladók pénzéből tartják fenn. Tulajdonképpen a becslést kérők azon részéből, akik utána eladják nekik a tárgyaikat. Szuper…

Kihez fordulj akkor, ha segítség kell?

Keress független műtárgybecsüst, aki nem alkalmazott egyetlen kereskedőnél sem. Pl. www.mutargybecsles.hu .Ez most kicsit önreklám lesz, de végül is, ez az én blogom. 🙂

A független becsüsnek nem érdeke, hogy ne a piaci árat mondja neked. Senkitől nem kap jutalékot ő abból él, hogy te óradíjat fizetsz neki. Amit megmutatsz neki, annak megmondja az árát, sőt segít neked az értékesítésben is. Olyasmi, mint egy ügyvéd csak itt nincs még sikerdíj sem. Egyszerű és átlátható konstrukció.

SŐT! Például a www.mutargybecsles.hu -n (ezt már biztos kitaláltátok, hogy az én oldalam) létezik a valóban ingyenes értékbecslés. Emailben elküldöd a fényképét a tárgynak és, ha ennyiből vagy néhány kérdésből a tárgy értéke meghatározható, kapsz rá egy árat. És ennyi. Én ezt azért csinálom, mert szeretem. És még így is van rajta hasznom! Azt gondolom, ha látjátok, hogy nem átverés nagyobb bizalommal fordultok hozzám, ha több tárgyat szeretnétek felbecsültetni. Esetleg ajánlani fogtok ismerősöknek is. Én a partnerségben hiszek hosszú távon.

Összefoglalva az előbbieket. Én nem állítom, hogy mindenhol átvernek benneteket, de legyetek óvatosak. Mindig gondoljátok végig, hogy mit miért ajánlanak nektek. Nincs ingyen ebéd, csak olcsó vagy drága. Te döntsd el melyiket eszed…

Ingyenes értékbecslés: KATTINTS IDE!

 

Amit az Ecseri piacról tudnod kell

Az előző bejegyzésben megígértem, hogy bemutatom nektek az Ecseri piac különleges és furcsa világát. Ebbe a világba kizárólag szombat hajnalban lehet csak leereszkedni…

Ecseri piac

elérhetőség: http://19.kerulet.ittlakunk.hu/holmi/uzletek/nagykorosi-uti-hasznaltcikk-piac-ecseri-piac (nem találtam jobb helyet ahol le van írva minden infó róla)

Hát kérem ez itten a régiségek alfája és ómegája. Ez nem egy szokványos piac, aki itt még nem volt szombat hajnalban, az nem tudja, hogy mi az igazi régiség kereskedelem. A piacnak két arca van. Az egyik, amit mindenhol láthattok, ez szól a turistáknak. Ez nem sokkal másabb, mint egy szokásos kirakodó vásár. Annyi a különbség, hogy itt jóval magasabb minőségű a portéka, mint a többi piacon. A másik arca, amit csak a megszállott gyűjtők és az igazi kereskedők ismerhetnek, az átlagember elől rejtve van. Én most erről fogok nektek beszélni. A piac nyitva van minden nap 8-16 óráig, de a szombaton kívül gyakorlatilag felesleges kimenni. A többi napon talán 1-2 üzlet van nyitva, kihalt az egész. A szombat azonban egészen más. A nyitás is már hajnali 5! órakor van. Ajánlott ekkor megjelenni mindenkinek, aki jó üzletet akar csinálni és nem akar lemaradni a legjobb dolgokról. Itt kipakolás közben már javában zajlik az adás-vétel. A piacnak két része él ilyen korán. Az egyik a bejárattól balra eső körbekerített, kavicsos rész (ennek külön bejárata van a Hofherr Albert utcából), a másik a piacon belül a nem fedett rész közepén, a wc-vel szembeni néhány asztal.

 

A kavicsos részen a vidékről jövő felvásárlók kínálják az egész héten begyűjtött holmit. Korán reggel náluk is jó dolgok vannak, én náluk szoktam kezdeni. Gyorsan végignézem őket és irány be a piacra a főbejáraton keresztül. A kavicsosra vissza lehet nézni kicsit később is majd, mire teljesen kipakolnak az eladók, de 7 óra után sok újdonság már nemigen lesz. Bent a piacon az asztaloknál közvetlen a wc-vel szemben a legdörzsöltebb 10-15 felvásárló csapat árul, akik a legjobb holmikat fölözik csak le a címeken. Ők gyakorlatilag üres kézzel és sok pénzzel akarnak távozni, legkésőbb 8 órakor. Addigra igyekeznek mindent eladni. És el is adják a javát mindig… Ők folyamatosan érkeznek erre a részre ezekben a percekben és amint elkezdenek kipakolni, a vevőik azonnal körbeállják őket. Náluk minden felbukkanhat, amit csak műgyűjtő el tud képzelni. A legjobb óráktól kezdve a festményeken át a porcelánokig, minden. Gyönyörű ezüstök és üvegtárgyak, ritka szobrok és kerámiák. Itt minden alkalommal vannak olyan tárgyak, amiket legtöbben csak múzeumban láthattatok. Itt az eladó és a vevőkör is igen szűk. Kb. 100 emberből állhat, de minden szombat hajnalban, ebben a pár órában több 10millió forintnyi áru cserél gazdát. Ilyenkor egy félmilliós adás-vételre senki fel sem figyel. Nemrég láttam egy Zsolnay tányért kint. Igen jó darabnak számított, az eladó 1,2 millió forintot kért érte. Nem volt nála sokáig, fél 7-kor már nyoma sem volt úgy, hogy szinte alig volt lehetőség megvizsgálni a sötétben.

Első alkalommal talán ijesztő lehet, ami itt zajlik. Úgy kell elképzelni, mint az amerikai filmekben a tőzsdei ügynököket, adás-vétel közben. Kiabálás, tülekedés és izgalom. Ettől azonban ne ijedjetek meg. Nincs balhé, ez nem erről szól. Mindenkinek fontos, hogy elégedetten menjen haza a másik is.

Ez a társaság nem egy zárt klub. Ide bárkit befogadnak, aki azért megy oda, hogy eladjon vagy vásároljon. Sok a külföldi vevő is, szlovákok, kínaiak, oroszok. Egy dolog viszont szent és sérthetetlen. A kialakult helyén árul mindenki. Mindenkinek megvan az évek alatt megszokott asztala. Senki nem foglalja el a másikét, akkor sem, ha az illető később ér ki. Ez egy hallgatólagos szabály. Ezért, ha valaki árulni szeretne itt hajnalban közületek, kérdezzen meg pár embert, hogy hová pakolhat, mielőtt szétrakja a portékát. Én azonban inkább lebeszélek erről mindenkit. Itt nagyon észnél kell lenni eladóként is.

De térjünk vissza a vásárlásra. Ha itt megtetszik valami és alaposan megnéztétek, hogy hibás-e illetve biztosan nem hamis (erre van kb. 30 másodpercetek egy zseblámpa fényénél), akkor jöhet az alku. Az első ár, amit hallani fogtok gyakorlatilag értékelhetetlen. Olyan magas lesz, amit egy aukción sem fizetnének ezért a tárgyért. Ne is törődjetek vele, mondjátok be bátran a saját ajánlatot, ami legyen kb. 20%-al kevesebb a maximális árnál. Innentől rajtatok áll mi lesz a vége. Csak példaként említem, hogy nemrég vettem egy Zsolnay szobrot itt. Az első ár 200.000 forint volt, az eladó részéről. Az én maximális áram 60.000 lett volna. Végül, 50.000-ért hoztam el és senki nem sértődött meg, semmin. Itt azonban készüljetek fel rá, hogy amit nem vettetek meg azonnal, jó eséllyel később már nem lesz meg. Itt nem működik a később még visszanézek, hátha meggondolja magát trükk. Jó eséllyel valaki más elviszi addigra.

Az alábbi dolgokra figyeljetek nagyon:

  • nagyon alaposan meg kell nézni, hogy nem sérült, restaurált-e a tárgy
  • előfordulhat, hogy hamis a tárgy (nem szándékosan hoznak olyat, így hozzák el címről, ők sem tudják)
  • az ezüst sem feltétlenül ezüst mindig (szintén nem szándékos becsapás)
  • mindig legyen nálatok zseblámpa és nagyító (min. 10x-es)
  • ezek az eladók iszonyú profik, úgy fognak rádumálni egy vételre, hogy csak hazafelé a buszon jöttök rá, hogy nem is akartátok megvenni
  • csak olyan tárgyat vegyetek meg, amit tényleg jól ismertek és a piaci árával is tisztában vagytok
  • legyetek gyorsak és magabiztosak
  • vigyázzatok a pénzetekre, mert ide sok kell, hogy nálatok legyen

Miért érdemes ekkora kockázat mellett mégis kimenni és vásárolni?

  • igazán jó tárgyakkal találkozhattok
  • olyan tárgyakat vehettek kézbe, amiket egyébként szinte sosem
  • meg is szerezhettek nagyon jó tárgyakat, ügyes alkuval akár egy aukciós ár feléért is
  • a legjobb terep gyakorolni az alkudozáshoz (ha itt megy, akkor mindenhol fog)
  • aki szereti a piacok hangulatát és a gyors adás-vételek izgalmát, annak felejthetetlen élmény
  • jó alkalom a kapcsolatok kiépítésére
  • első kézből informálódhattok a régiségek „divat változásáról”

Ha ezeket betartjátok, és nem vagytok lusták hajnali 5-re kimenni, nagy élmény lesz, garantálom. Sok sikert és ügyes alkudozást kívánok hozzá!

Ha kíváncsi vagy a többi Budapesti bolhapiacra is, kattints IDE! 

Ha egyéb érdekes témákról szeretnél olvasni a régiségek világából, akkor kattints IDE!

Budapesti bolhapiacok

Sokat írtam már arról, hogy mit csináljatok a bolhapiacokon, de nem írtam arról, hogy hová érdemes ellátogatnotok. A vidéki bolhapiacokat az utóbbi időben nem nagyon látogattam, így ezekről nincsenek friss információim, nem szeretnék senkit félre vezetni, így egyelőre ezekről nem írok.

A fővárosban én négy olyan piacot emelnék ki, amit ismerek és ér is valamit. Mindegyikre igaz, hogy régiségeket és műtárgyakat is találhattok rajtuk, nem csak lomokat. Van azonban különbség közöttük bőven. Az első bejegyzésben 3, a másodikban 1 piacról olvashattok.

Lőrinci piac

elérhetőség: http://www.lorincpiac.hu/bolha.html

A négy közül a legkisebb piac a lőrinci. A megszűnt Pe-Csa piacról jöttek ide páran, de egyelőre nem lett túl népszerű. Van itt is minden, mint mindenhol, de ezt inkább csak a környéken lakóknak ajánlom. Nyíregyházáról csak ezért ne utazzatok ide, mert kb. 1 óra alatt végigjárható az egész úgy, hogy megnéztünk minden eladó darabot. Hétfő kivételével minden nap nyitva van 7-14 óráig, de igazán a szombat és a vasárnap ér valamit. Árak tekintetében szerintem kicsit magas, de jó alkuval ez azért alakítható.

 

Budaörsi piac

elérhetőség: http://budaizsibvasar.hu/

A budaörsi virágpiac területén van minden szombaton és vasárnap 7-14 óráig. A fő nap a vasárnap. Ez már komolyabb méretű piac, érdemes korán kimenni. A parkolás botrányos, már csak ezért is jobb, ha korán mentek. Parkolni a piaccal szemben tudtok a földúton és az útszélén, ahol nem tilos megállni. Ésszel, mert büntetnek a közteresek!!! Az eladókat beengedik már 6 órától, én velük együtt szoktam bemenni. (Gyalogosan a piac területére be lehet menni már 6 órától, kocsival csak az eladók mehetnek be.) Alapjaiban jó piac, de komoly tárgyakat itt sem nagyon lehet találni. Herendi, Zsolnay rogyásig, illetve festményekből is nagy a választék. Aki szeret bogarászni annak ez aranybánya lehet. Alkudni muszáj, mert az árak magasról indulnak. 6 és 7 óra között sok kereskedő próbálja kiválogatni a legjobb darabokat, de azért később is lehet még vásárolni. Eladói szempontból az a jó benne, hogy kocsival is be lehet állni a standhoz. Kevesebbet kell cipelni, több dolgot ki lehet hozni, mint máshová. A bejárásra rá kell szánni 3 órát legalább, főleg, ha korán mentek. Ilyenkor érdemes többször körbe menni, hogy az újonnan érkező eladók holmijáról se maradjatok le.

 

Bakancsos utcai piac

elérhetőség: www.bakancsospiac.hu/

Péntektől vasárnapig van nyitva 6-13 óráig. A fő nap a szombat és a vasárnap. Ez a piac szippantotta fel a régi Verseny utcai piac árusait. Aki ismerte ezt a piacot, annak nem lesz újdonság a Bakancsos, de aki nem volt még ilyen helyen, annak maradandó élmény lesz. Itt aztán minden van és mindenki is. Itt megtalálhatóak a lomizó csövesektől a régiségkereskedőkön át, a háztartásból összeszedett holmikat áruló fiatal házaspárig mindenki. Érdemes ide is korán kijönni, mert az árusok már 5 órakor bepakolnak. Ha ennyire korán jöttök, még találtok parkolót a piac saját parkolójában is, de 6 óra után szinte reménytelen. A környező utcákban illetve a piaccal szembeni lakótelepen érdemes megállni, ha a parkoló már megtelt. A közteresek itt is keményen büntetnek, szinte minden hétvégén megjelennek. A fűre állni tilos!

Az árak nem túl magasak és abból is van lehetőség komoly alkura. Időnként felbukkan egy-egy jobb tárgy is, érdemes kutagotni a lomok között. A piac bejárására kb. 2-3 órát szánjatok vérmérséklettől függően. Tényleg készüljetek fel rá, hogy itt olyat is láthattok, amit nem feltétlenül szeretnétek. Itt azért a lopott holmik és a cigi is fel-fel bukkan, bár a piac szervezői igen szigorúan bánnak a szabályok ellen vétőkkel. Én szeretem, sokszor megfordultam itt árusként is. Igazi Rejtő Jenő regény hangulata van nekem.

Mára ennyi infó elég is lesz, de a következő bejegyzésben az ECSERI PIAC-ról lesz szó. Ezt azért teszem külön, mert ide sok infó kell, hogy igazán átlássátok a működését.

Üveg problémák

Már többször említettem nektek, hogy a régiségek és műtárgyak között rengeteg a hamisítvány, másolat. A legtöbb tárgynál egyszerűen kiszúrható, ha nem olyan régi, mint aminek mutatni szeretné magát. Sajnos az üveg nagyon nem ilyen. Ezt kihasználva nagyon sok hamisítvány és másolat készül belőlük. Megkockáztatom, hogy a jobb üveg tárgyaknak egy piacon több mint a fele hamis. Jó esély van rá, hogy ha üveg tárgyakat gyűjtesz, akkor nálad is ott sumákol a polcon egy-két hamis üvegtárgy. De miért van ez így?

Az üveget a mai napig hasonló eszközökkel készítik, mint több száz (vagy akár ezer) évvel ezelőtt. Rengeteg olyan kis huta működik, ami gyakorlatilag tökéletes másolata egy középkori hutának. Természetesen létezik sorozatgyártás és nagyüzemi kivitel, de a művészek nem ilyenben dolgoznak. Az alapanyag sem sokat változott, sőt gyakran ugyanazt is használják évszázadok óta. Összefoglalva, ha ugyanaz a technológia és az alapanyag, akkor nem is olyan nehéz lemásolni egy pár száz évvel ezelőtti alkotást. Miből tudtok rájönni, hogy ez történt? Mik azok a gyanús jelek, amikre figyelni kell? Néhány példán keresztül igyekszem bemutatni nektek. Sajnos azonban ez sem fog 100 százalékos biztonságot adni a vásárláshoz, de talán nagyobb óvatosságra int minden klubtagot.

Nem kíván komoly közgazdaságtani ismereteket, hogy belásd a hamisító igyekszik minél olcsóbban és egyszerűbben előállítani a kívánt tárgyat. Szerencsére nem tud megfizetni komoly üvegművészt, vagy nem tudja ugyanazt a technológiát megfizetni és kiépíteni, mint az eredeti tárgy készítője. Ezzel komoly árelőnyhöz juthat, de ez is lesz az, ami lebuktatja.

Fúvott üveg probléma

Az üvegfúvás művészete igen komoly szaktudást igényel, ezért sokkal olcsóbb és egyszerűbb az üveg préselése. Miből látszik, ha préselt az üveg? A tárgy falán látható egy hosszan futó csík. Itt ért össze a két fele a formának. Amin ilyet látsz az tuti, hogy préselt. (kattintással nagyíthatóak a képek)

Savmaratott vagy homokfújt technika

Savmaratásnál a minta széleinél nem látszik körvonal. Ezt úgy képzeljétek el, hogy a homokfúvásnál, amikor letakarják egy sablonnal azt a részt, amit nem akarnak érdesíteni helyenként az illesztés nem tökéletes. Így a mintánál néhol látszik egy csillogó körvonal, mintha ott elcsúszott volna a minta. Nagyító alatt jól látszik. Az is árulkodó jel, hogy a homokfúvásnál az üvegben apró kis „kráterek” keletkeznek a becsapódó homokszemektől. Nagyító alatt ez is jól kivehető.

Überfangos, azaz többrétegű üveg

Gyakori technika, nagyon sok a modern üveg köztük. A képen egy tipikusan olyan tárgy látható, amiben térdig lehet gázolni a piacon. Persze a mai gyártásúakban. Sokszor legyártják egy-az egyben ugyanúgy, mint a régit. Ilyenkor azon bukhat a dolog, hogy kézbe fogva eléggé „nagyüzemi” érzése támad az embernek. Igénytelen sorozat munka, tele hibákkal. Persze ettől még nem hamis, csak modern. Van amikor szimplán csak felfestik a rétegeket rá. Azt azért nem nehéz kiszúrni senkinek sem… J Ne feledjétek, hogy az „eredetiek” (inkább úgy mondanám, hogy antik) több mint száz évesek. Azért annak látszódnia kell rajta!

Neves gyártók másolatai

A bieder címeres pohárból sem kevés van, de gyakorlatilag az összes Loetz, Tiffany és Galle üveg hamis a piacokon. Ne is nézegessétek, mert 99 %, hogy hamis. Mondjuk, sokszor tényleg megcsinálják őket szépen, így akár fillérekért lehet egy „Galle” vázád, ha nem zavar, hogy nem eredeti. Nekem is van két ilyenem és nagyon szeretem őket, mert csodaszépek. Az átlagember nem mondja meg, hogy hamis-e vagy sem. Ezeknél a tárgyaknál komolyabb szakmai felkészültség kell és elengedhetetlen, hogy sokszor fogj a kezedben eredetit. Nem javaslom amatőr gyűjtőknek, hogy piacon vegyenek ilyet.

       

 

Még ma is gyártják probléma

Hát sajnos ilyen is van, hogy a gyártó a mai napig készíti ugyanazt a tárgyat vagy mintát. Itt csak a korosodás felismerése és az eladó megbízhatósága segít. Tipikusan ilyenek a Muránoi millefiori üvegek. Ebből is van a piacokon bőven.

Szóval csak óvatosan vásároljátok az üveg tárgyakat is, mert itt sem jobb a helyzet, mint máshol. Sőt…

Ezüst gyorstalpaló

Pár évtizede még nem igen volt olyan polgári lakás, amelyikben ne találtunk volna valamilyen ezüst tárgyat. Biztosan mindenkinél felbukkant egy-egy kiskanál, cigarettatárca esetleg egy gyertyatartó. A mai háztartások nagy részéből már kikoptak ezek a tárgyak, így ma már csak a régiség kedvelők keresik őket. A bolhapiacokon, régiség vásárokon gyakran találkozhatunk velük, de az innen való beszerzéshez különös óvatosságra intek minden kezdő gyűjtőt. Számukra inkább a drágább, de nagyobb biztonsággal nem hamisított árut eladó BÁV üzleteket, vagy jó nevű régiség boltokat ajánlom. De mit is kell tudnotok az ezüstről?

Az ezüst (silver) egy kémiai elem a periódusos rendszerben, jele Ag (latin: argentum), rendszáma 47, bla-bla-bla-bla… na, ilyesmivel a műtárgyklubban nem foglalkozunk. Ezek biztosan hasznosak egy érettségire készülő diáknak, vagy egy ötvös tanulónak, de nem egy elszánt régiség kedvelő gyűjtőnek. Számotokra inkább fontos az, hogy hogyan ismeritek fel a „problémás” darabokat, vagy hogyan állapítsátok meg a korát egy-egy tárgynak. Hát lássuk.

Az ezüst tárgyaknál általánosan használják az értékmeghatározásnál, hogy grammonkénti árat adnak meg. Ezt úgy képzeljétek el, hogy az eladó az ár meghatározásánál kitalálja, hogy hány forintot fog kérni grammonként a tárgyért. Ha kialakult a végső ár a vevővel, akkor lemérik, mint a csirkét a hentesnél. Általánosságban ez kb. 110-400 Ft/g-ig szokott terjedni az átlagos daraboknál. Ennél magasabb ár inkább csak nagyon régi ötvöstárgyakra jellemző, de itt már nem is grammban szokták az árat megadni, hanem valóban az egész tárgy értékét határozzák meg. Az alábbi képen egy nagyon ritka ezüst poharat tartok a kezemben. A pohár egy ún. „egymásba járó” pohársor 9. tagja, mindössze 338 g. A Bethlen családé volt és valamikor a XVIII. században készült. Ez egy tavalyi aukción kelt el végül 5 280 000 (ötmillió-kettőszáznyolcvanezer) forintért! Hát ilyen is néha előfordul…

Az ezüst tárgyakban is használják a hamisítások ellen a beütőkkel való jelölést. Érdekesség és fontos is, hogy általában az ezüst tisztaságát nem veszik figyelembe az érték meghatározásában! Emiatt nem is nagyon van értelme a kezdő gyűjtőnek kívülről tudni az ezüst tisztaságát jelző beütéseket. Annál fontosabb lehet, hogy hol készült és mikor a kiszemelt tárgy. Ennek megállapításához nagyon sok internetes oldal ad segítséget, sok helyen gyűjtik ezeket a jelzéseket. Az amatőr gyűjtőnek ezek közül az alábbiakat feltétlenül ismernie kell (forrás: index,antikrégiség.hu):

Antik, Habsburg birodalmi egységes jelzés 1867 előtt:

A kör közepén lévő 13-as szám az ezüst finomságát adja meg latban kifejezve, a jelzés szélein pedig a gyártás éve van. Jelen esetben 1813.

Magyarországon készült ezüst tárgyak fémjelei 1867-1937:

Magyarországon készült ezüst tárgyak fémjelei 1937-1966:

Itt sem a finomság a lényeg, csak tudd, hogy az adott jelzést mikor használták. Gondolom, azt sejtitek már, hogy egy tárgy kora nagyban befolyásolja annak értékét. Azonban rossz hírem is van ezzel kapcsolatban. Ezt nagyon jól tudják a csalók is. Ezt a beütést hamisítják leginkább. Amatőr szem nem tudja megállapítani, hogy eredeti-e vagy sem az a jelzés. Néhány trükköt azért elmondok, csakhogy óvatosak legyetek.

  1. Több darabból álló tárgy esetén, csak egy-két darab van jelezve. Ez általában azért van, mert a nem jelzett részek nem ezüstből vannak. Például egy gyertyatartó esetében, minden leszedhető darabot külön jeleztek eredetileg.
  2. Egy új vagy újabb tárgyból kivágják az eredeti jelzést és beforrasztanak egy antik ezüstjelzést a helyére. Egy jobb kezű hamisító ezt úgy megcsinálja, hogy szabad szemmel sem nagyítóval nem észrevehető. Lebuktatható viszont melegítéssel. Egy olyan kis lángszóróval, amit a konyhában is használnak a cukor karamelizálására a süteményeken, megmelegíthetjük a jelzést és kirajzolódik a forrasztás kőrvonala.
  3. Egy réz tárgyat bevonnak ezüstréteggel és egy hamis beütővel ezüstjelzést ütnek bele.  Ennek kimutatására találták ki azt a módszert, hogy egy kevésbé feltűnő helyen belereszelnek a tárgyba és oda savat csepegtetnek. A sav reakciójából lehet következtetni arra, hogy valóban ezüst-e a tárgy vagy sem. (Ennek a módszernek a pontos leírásáról a neten találhattok cikkeket.)
  4. Üreges tárgyat megnyitnak és ólmot vagy más anyagot öntenek az üregbe. A művelet után visszazárják. Ezzel a módszerrel a tárgy tömegét növelik, hogy méréskor drágábban lehessen eladni. Csak a felnyitás helyének megtalálása és a sok éves rutin segít a felderítésében. A gyakorlott kéznek gyanús, ha olyan helyen is tömör a tárgy, ahol nem szokott.

Van azonban jó hírem is. Elő szokott fordulni a piacokon, hogy jelzés nélküli ezüst tárgyat árul a tulajdonos. Sok esetben maga sem tudja, hogy ezüstből van. Furcsán fog hangzani, de a rutinos kereskedő megszaglássza a gyanús tárgyakat. Ha ezüst, vagy ezüstözött, annak jellegzetes szaga van. (Házi feladatként mindenki szaglásszon meg egy olyan tárgyat, amiről nagy biztonsággal tudható, hogy ezüstből van!)

És végül még egy információ eladáshoz és vásárláshoz. Az új törvényi szabályozás szerint, Magyarországon forgalomba hozni csak olyan 1867 után készült ezüst tárgyat szabad, amiben benne van a magyar jelzés. Ez annyit tesz, hogy minden olyan külföldről behozott ezüst tárgyat, amiben nincs magyar jelzés és 1867 után készült, a nemesfém vizsgálóban hitelesíttetni kell, eladás előtt. Ennek a módját sikerült annyira túlszabályozni, hogy az átlag polgár nem tudja ezt megoldani. Példaként csak annyit említenék, hogy számlával kell igazolni a tárgy eredetét vagy hagyatéki végzésben kell nevesítve lennie. A piacon ilyesmit ritkán adnak a tárgyak mellé. Ezt csak azért írom, hogy aki szeretné mondjuk beadni a BÁV-hoz a piacon megvett ezüst tárgyát egy aukcióra, legyen tisztába azzal, hogy gondok lesznek a bevételkor.

Ne feledjétek továbbra sem:

Amire kereslet van azt hamisítják, főleg ha még drága is!