Festmény gyorstalpaló II.

„Festeni könnyű, ha valaki nem tudja, hogyan kell, de nagyon nehéz, ha tudja.” – Edgar Degas (1834-1917)

 

Ahogy azt az előző részben ígértem nektek, a cikk második részében a festmények értékbecslése lesz a fő téma. Ez a téma kicsit hosszabbra sikerült, mint azt terveztem, ezért lesz egy harmadik rész is, amiben a hamisításról és befektetésről lesz szó. Vágjunk is bele.

Azon gondolom senki sem vitázna, ha azt állítanám, hogy egy Leonardo da Vinci kép értékesebb, mint amit a 8 éves Alex festett a rajz órán. Összehasonlítva a két képet (bár Alex is nagyon tehetséges) beláthatjuk, hogy Leonardo szebben tud festeni, mint Alex. Tehát ami szebb az drágább, nem is olyan nehéz ez!

Oké, nyilván a híres festők jobban festenek, mint egy 8 éves gyerek. Azért lettek híresek, és ezért drágábbak a képeik is. Tovább gondolva ezt a vonalat, az alábbi három kép közül, döntsétek el, hogy melyiket festette híres festő és melyiket nem? Máshogy kérdezve, melyik kép a szebb?

1.

2.

3.

 

Nem könnyű választás, de íme, a megfejtés. A szemfülesebbek észrevehették a szignót a kutyás kép közepén (1.), vagy akár fel is ismerhették. Ez a kép Joan Miro „Dog” című alkotása, melyet egy lelkes gyűjtő több mint 500 millió forintnak megfelelő dollárért vásárolt meg.

Azért aki a narancssárga képet (2.) választotta se keseredjen el, mert az a kép sem egy 8 éves gyerek munkája, hanem Mark Rothko – “Orange, Red, Yellow” című képe. Ezt a képet 25 milliárd (nem tévedés, milliárd!) forintnak megfelelő dollárért vették meg.

A harmadik kép (3.) a kakukk tojás.  A. Varga Imre (1953- )-„ Absztrakt kompozíció” című képe, ami kemény 1200! forintos kikiáltási áron kelt el 2018-ban.

Ennyivel rosszabb lenne ez a kép?  Nem!

A festmények, grafikák értékét nagyon sok minden befolyásolja. Vannak erősebben és vannak kevésbé erősen befolyásoló tényezők. Nyílván az sem lényegtelen, hogy tehetséges-e a művész, de nem csak ezen múlik. Nézzük át (a teljesség igénye nélkül), hogy mi minden befolyásolhatja a képeink értékét.

A művész neve:

A művész személye nagyon sokat számít. Ha valaki divatos, népszerű lesz, annak a képei drágábbak lesznek, mint a többieké függetlenül a tehetségtől. Az, hogy mitől lesz divatos, népszerű valaki, sok mindentől függ. Egy korszakváltó, újító művész mindig népszerű marad, a képei sosem mennek ki a divatból. A divatot befolyásolják a galériák is, de akár a politika is hatással lehet rá. Attól is érdekes lehet egy művész, ha nem mindennapi sztori áll mögötte. Erre egy szélsőséges, de jó példa Adolf Hitler. A festményei nem rosszak, de átlagos munkák. A személye miatt mégis milliókért kelnek el a képei. Tehát a népszerűség vagy egy tragikus sors, sokat számít.

Adolf Hitler (1889-1945) – akvarell, papír

A kép technikája:

Minden technika közül az olajfestékkel készült festmények a legnépszerűbbek.  Valószínűleg ez a technikában rejlő lehetőségek sokasága miatt van. Én legalább is erre tudok gondolni. Talán igazam van, talán nem, egy dolog azonban biztos. Ugyanannak a művésznek az olaj képe drágábban fog elkelni, mint egy akvarellje, szénrajza, vagy rézkarca.

A kép eredetiségének kockázata:

Ha a kép rendelkezik megfelelő szakvéleményekkel, melyek alapján az eredetinek tekinthető, az nyílván erősen értéknövelő tényező. Ilyen igazolásokat a jó nevű galériák (pl. Virág, Kieselbach) ki is állítanak a megvásárolt képekhez. Minden gyűjtő rémálma, hogy gyűjteményébe hamis kép kerül. Ezért a biztonságérzetért hajlandó többet is fizetni, ugyanazért a képért. Ez is az oka, hogy egy bolhapiacon, töredék értéken adható el még egy jó nevű művész festménye is. Túl nagy a kockázata, hogy hamisítvány. (És általában az is, ezt ne felejtsétek el!)

Proveniencia:

A festmény származási igazolása. Ez nem egyenlő az eredetiség igazolásával. Ez a festmény igazolható előéletét jelenti. Ez egy olyan dokumentumokkal (fotókkal) alátámasztott leírás, ami felsorolja, bemutatja, hogy az adott kép például mely kiállításokon szerepelt vagy kik voltak az előző tulajdonosai. Ez is az eredetiséget támasztja alá, de ettől még a kép nem biztos, hogy eredeti.

A téma:

Természetesen nem mindegy, hogy a kép mit ábrázol. Ma népszerűek a női aktok, a több alakos mozgalmas jelenetek, a balatoni, nagybányai, szentendrei tájképek. Könnyen eladható még egy mozgalmas kikötői jelenet vagy piac is. Kevésbé népszerűek a portrék (gyerek, férfi), az épületek, emberek nélküli tájképek. Tipikus giccs a hegy-tó-hattyú-erdő-faház-őz kombináció. Ezt minden kezdő festő megfesti, többször is és általában rosszul.

Az állapot:

Mint mindenre, a festmények értékére is hatással van az, hogy milyen állapotban vannak. Mindig figyelembe kell venni egy értékbecslésnél, hogy mennyi pénzt kell még rákölteni ahhoz, hogy ki legyen javítva rajta minden hiba. A tisztítás, restaurálás költsége elég magas tud lenni ahhoz, hogy egy átlagos kép értékét már komolyabban befolyásolja. A kép mellett a keret állapotát és értékét is figyelembe kell venni. Egy nagyobb méretű hibátlan faragott keret elérheti a 100-200 ezer forintot is, így nem mindegy, hogy azt ajándékba adjuk, vagy felszámítjuk a vevőnek. A keretek restauráltatása sem olcsó mulatság, ezzel is számolni kell.

A festmény története:

Az átlagos háztartásban ritkán bukkan fel olyan festmény, aminek izgalmas története van, de érdemes beszélni erről is. Értéknövelő tényező lehet, ha a festménynek van egy érdekes sztorija. Ebből a szempontból talán a legismertebb az a Berény kép, amit a „Stuart Little kisegér” című film nézése közben szúrt ki a háttérben Barki Gergely művészettörténész. Hosszas nyomozómunka és szenvedélyes tárgyalásokat követően sikerült megtalálnia a festményt Amerikában. Végül a mit sem sejtő tulajdonosnál azt is sikerült elérnie, hogy itthon árverésre kerülhessen. A festmény új gazdája 70 millió forintot áldozott a másoknak csak stúdió kelléknek tűnő alkotásért. A magas eladási ár egyértelműen a sztorit felkaroló nemzetközi sajtóvisszhangnak és a filmben való szereplésnek köszönhető.

Berény Róbert festménye a film egyik jelenetében.

Ugyanaz a festmény, már egy hazai árverésen (Virág Judit galéria)

Ahogy látjátok, a festmények értékét sok minden növelheti (vagy csökkentheti!). Sok értékes kép forog a műtárgypiacon, csábítva ezzel a hamisítókat is egy kis extraprofitra. A műtárgyklub tagjai már jól tudják, hogy ami értékes, azt hamisítják. A kérdés, hogy hogyan…? De, erről már csak a következő részben lesz szó!

Olcsó arany eladó…

“Nem minden arany, ami fénylik.”

” Olcsó húsnak híg a leve.”

” Nagy dicséret és hazugság egy fának ágai…”

Biztosan hallottátok már a fenti közmondások valamelyikét és úgy gondoljátok, hogy igazak is. Én még kiegészíteném egy igazsággal, ha ez nem is egy közmondás.

„A kapzsiság a csalódottság előszobája!”

És, hogy miért is írom ezeket? Mert a mai cikk arról fog szólni, hogy hogyan dolgoznak azok az ügyeskedők (gagyizók) akik az emberi kapzsiságból élnek. Példákon keresztül mutatom meg nektek, hogy milyen sztorikkal próbálják meg becsapni áldozataikat.

Sokan azt gondoljátok, hogy ezzel ma már nem lehet senkit átverni. Azt sem értitek sokan, hogy miért vesz valaki aranyat az utcán, sőt kicsit úgy vagytok vele, hogy meg is érdemli az illető, ha ennyire ostoba volt. Rossz hírem van. Már régen nem a direkt eladással csalják ki a pénzt. Az arany csak arra kell, hogy a kapzsiságunkat felerősítsék bennünk.

A cikk témája akkor jutott eszembe, amikor pár hete a 6-os villamoson utazva az alábbi dolog történt velem.

A villamoson állva arra lettem figyelmes, hogy egy újfelszálló utas (kicsit rosszul öltözött fiatalember) mellém érve, lenézve a földre lehajol, és felvesz valamit. Egy pillanatra megcsillant a kezében a „valami” és láttam, hogy egy pecsétgyűrű. Gondoltam is egy pillanatig, hogy ezt a mázlistát, milyen jó lett volna, ha én veszem észre hamarabb. A fiatalember fel sem nézett, csak dugdosva a kezében próbálta alaposabban szemügyre venni, amit talált. Pár másodperc múlva összeakadt a tekintetünk. A szerencsés megtaláló riadtan vette észre, hogy „lebukott”. Egy pillanatra ledermedt, látszott rajta, hogy azon gondolkodik, vajon mi a helyes magatartás ilyenkor? Döntött. Bizonytalanul nyújtotta felém és remegő hangon megszólalt:

– „Nem akartam elrakni… Te hagytad el? Nem is tudnék mit kezdeni vele.”

És akkor beugrott, hogy mi is történik most tulajdonképpen. Majdnem sikerült engem is megvezetni, annyira jó volt a színészi alakítás. Szerencsére gyorsan kapcsoltam és már nyúltam is a nagyítómért, amit mindig a jobb zsebemben tartok. Elővettem és csak ennyit mondtam:

-„Most tényleg pont engem sikerült megtalálni egy ekkora tömegben? Becsüs vagyok, bevizsgáljam?”- és jobb kezemben kicsit megbillegtettem a lupét.

A rémület és a bizonytalanság rögtön eltűnt amatőr, de mégis profi színészünk arcáról. Teljesen megváltozott a tekintete. Amivel viszont meglepett, hogy egy kaján vigyorral és teljes magabiztossággal állt közelebb hozzám és így folytatta:

-„ Oké-oké, hagyjuk. Ma még egyet sem tudtam eladni úgysem. Nem veszel át egy pár darabot? 2000-ért odaadom neked darabját. Na? Hátha tőled jobban megveszik…”

Gondolván rátok belementem, hogy egyet megveszek tőle, hogy lefotózhassam, illetve eltegyem a „hamis gyűjteményembe”. Kicsit alkudoztunk, végül megegyeztünk egy alacsonyabb árban. Kihasználva üzleti kapcsolatunkat egy pár megállón keresztül még elbeszélgettem újdonsült ismerősömmel. Nagy szerencsém volt, mert igen közlékeny fiatalember volt. Szavaiból ítélve ráadásul nem is ma kezdte ezt az ipart, mert nagyon érdekes történeteket mondott. A trükkök, amikről mesélt:

A lerobbant autó esete.

Útszéli parkolókban várakoznak a gyanútlan autósokra. Általában a mese a következő: Sajnos túl kevés a benzin és a következő kútig már nem tart ki. Igyekszenek régebbi autók tulajdonosait választani, mert azokból még csővel ki lehet szívni a benzint a tartályból. Természetesen felajánlják, hogy kifizetik a kölcsönkapott benzint, azonban kiderül, hogy készpénz sincs egyiküknél sem. Ilyenkor kerül elő az aranygyűrű valakinek az ujjáról. Nem akarnak nagy felhajtást, látszólag nincsenek is tisztában vele, hogy mennyit érhet az ékszer. A benzinért és némi készpénzért cserébe oda is adják a gyűrűt. Az új tulajdonos megcsinálta élete üzletét. (Gondolja ekkor még…)

Elfogyott a pénz, tudna hitelezni?

Vásárokban, piacokon vagy belvárosi sétáló utcákban állítják meg a gyanútlan járókelőket. A szöveg egyszerű. Elköltötték az összes pénzt és szeretnének kölcsönkérni. Zálogul a nagymamától örökölt (vagy „még az apám gyűrűje volt”) ékszert ajánlják fel. Nagyon vigyáznak arra, hogy az ékszer értéke és a kölcsön aránytalanul különbözzön a „balek” javára. Ezzel is ösztönözzék az embert a jó üzletre. Természetesen a kölcsönre kamatot is ígérnek, hogy a kölcsönadó abban a tudatban legyen, hogy ő mindenképpen csak nyerhet az üzleten. Elkérik a telefonszámot, a címet, hogy felvehessék a kapcsolatot, amikor visszaadják a hitelt. Persze sosem jelentkeznek többé… A meglepetést az ékszerész fogja közölni a szerencsétlen áldozattal, amikor megpróbálja eladni a zálogot…

Találtam, de nekem nem kell.

Megállóban, sorban állva, villamoson az áldozat mellé lépve látszólag közvetlen mellőle felveszik az ékszert a földről. A mese az, hogy ugyan ő találta, de neki aztán nem kell. Babonából nem tart meg soha semmilyen talált tárgyat. 10-15 ezer forintért azonban átadja szívesen. A magyarázat, hogy így nem számít eladásnak, mert jóval többet ér és akkor a babonája sem sérül. A boldog új tulajdonos csak később jön rá, hogy ez az ékszer tényleg szerencsétlenséget hoz. Csak éppen ő rá és nem a megtalálóra…

Ilyen és ezekhez hasonló sztorikkal szedik áldozataikat. Mindig azt a látszatot keltve, hogy most eljött a nagy üzlet lehetősége. Kihasználják azt a vágyunkat, hogy miért ne jöhetne egyszer nekünk is egy nagy üzlet, amit még az unokáknak is mesélhetünk, hogy milyen ügyesek voltunk. A kapzsiságunk a gyengénk…

Végül még egy érdekesség, amit új ismerősöm mesélt. Meg szokott történni, hogy a talált ékszer becsapásban a kiszemelt áldozat kapzsisága akkora, hogy képes azt állítani, hogy ő vesztette el a gyűrűt. Képes akár még bőgni is mellé, sőt rendőrrel fenyegetőzni, ha nem adja vissza azonnal. Persze ilyenkor azért még van egy kis esély pénzt szerezni. Ebben az esetben megelégszenek 5-10 ezer forintnyi „becsületes megtaláló jutalommal” is. A trükkös áldozat így legalább annyival van beljebb, hogy kevesebb pénzt vesztett…

Összefoglalva a dolgokat, legyetek mindig kételkedőek és sose fogadjatok el semmiért cserébe arany ékszert!

A mellékelt képen az általam 500 forintért vásárolt gyűrűt láthatjátok.

Ez a mai magyar műtárgypiac! 2.rész

A régikerámiák blog ( http://regikeramiak.blog.hu ) 2 részes interjút készített velem, amelynek első része megjelent néhány napja. Szó van (és lesz) benne sok olyan dologról amit máshol nem hallhattok, nem olvashattok a műtárgypiac belső dolgairól.

A cikk 2. része itt érhető el: KATTINTS IDE A CIKKÉRT!!!

Jó szórakozást kívánok hozzá! 🙂

12 sz. Herendi étkészlet 42 000 Ft-ért eladó…

„12 személyes Herendi étkészlet 42.000 Ft-ért eladó! Érdeklődni telefonon, napközben lehet: 06-30-876-5432.”

A fenti hirdetést olvasva a legtöbb ember fejében az alábbi gondolatok ébrednek:

  • Ez tuti, hogy átverés!
  • Na, ezt a szerencsétlent most jól lehúzzák.
  • Biztos már meg is vette valaki, fel sem hívom inkább.
  • Ez bomba üzlet, azonnal hívom is.
  • Csak kéne neki szólni, hogy nagyon olcsón adja.
  • Na, ez sem tudja mit árul…
  • Mi a fene az a Herendi???

Azt gondoljátok, hogy ennyiért megvenni valakitől egy Herendi étkészletet az átverés és nem becsületes dolog. Lehet, hogy egy-két ember még fel is hívná, hogy figyelmeztesse erre. (Persze sokan rá is repülnének azonnal az ajánlatra.) Akkor most olvassuk tovább a hirdetést:

„ A készlet megtekinthető és átvehető, belvárosi régiség üzletünkben az alábbi címen:”

Hoppá! Hát ez egy régiség kereskedő!

A gondolatok az alábbiakká alakulnak rögtön:

  • Haver így hamar tönkre mész, de a te bajod értened kéne hozzá.
  • Merre is van az a bolt? Talán 20 perc alatt oda is érek.
  • Azonnal hívom, hogy lefoglaljam.
  • Ha odaértem, azért átnézem, mert lehet, hogy hamis, de ennyiért még akkor is elhozom.
  • Ekkora mázlim nem lehet, hogy így lehúzzak egy kereskedőt.

Ugye így már szívesebben megvennétek tőle? Nem hiszem, hogy bárkinek is lelkiismeret furdalása lenne miatta, hogy 10-ed áron vette meg ezt a készletet. Mire is akarok kilyukadni ezzel a példával? Egyszerű.

A kereskedőt valamiért a legtöbb ember hiénának tartja. Amolyan dögevőnek, aki kihasználja mások tudatlanságát. Mindenkit óva intenek a „jóakarók” a kereskedőtől, mert az úgy is csak becsapja, átveri őket. Egy kereskedőnek sosem szabad eladni semmit, mert csak 10-ed áron veszi meg a dolgokat, de 100 szoros áron adja el. A kereskedő a megtestesült gonosz egy régiség piacon vagy egy Facebook csoportban, a kereskedő maga a Sátán…

De tényleg így van ez?

Ha tisztán akartok látni, most legyetek nagyon őszinték magatokkal. Ki vásárolt már kereskedőnél közületek? Akár piacon, akár üzletben, vagy akár egy Facebook hirdetés alapján? Gondolom mindenki tett már ilyet. Amikor megvettétek az adott tárgyat, biztosan elégedettek voltatok az árral, hiszen azért vettétek meg. Kinek jutott eszébe hazafelé menet, hogy azt a szatyorban lapuló gyönyörűséget most azért tudta olcsón megvenni, mert valakitől a kereskedő azt fele annyiért vette meg, mint amennyit fizettetek érte? Kinek támadt emiatt lelkiismeret furdalása? Eszetekbe jutott, hogy ti most összejátszottatok a „Sátánnal” azért, hogy olcsón hozzájussatok a kiszemelt tárgyhoz? Gyakorlatilag közösen fosztottatok ki egy laikust. Gondolom senki sem gyónta ezt meg a vasárnapi misén. Senki sem sírt otthon utólag, arra gondolva, hogy micsoda egy kapzsi szörnyeteg vagyok. Megnyugtatásul (véleményem szerint), ez így is van jól… És ezért a kereskedő sem hibáztatható!

Az alábbiakban megpróbálom pontokba szedve cáfolni, a kereskedőkkel kapcsolatos negatív kritikákat.

„Kihasználják mások tudatlanságát és azon nyerészkednek, hogy jobban ismerik a régiségek értékét a laikusoknál.”

Mit gondoltok miből él a legtöbb ember? Jól sejtitek… Abból, hogy olyan dolgot tud, amit nem tud mindenki. A mosógép szerelő azért kér pénzt, mert meg tudja csinálni az elromlott mosógépet. Kezed neked is van, te is csinálhatnád. Az ügyvédet azért fizeted, mert megtanulta azokat a jogszabályokat, amiket te nem tanultál meg. Agyad neked is van, te is megtanulhatnád. A kereskedő is abból él, hogy kitanult egy szakmát, amit mások nem. Ő is minden alkalommal a tudását teszi pénzzé. Ki tiltja meg, hogy az eladó energiát és időt áldozzon arra, hogy alaposan utánajárjon az eladandó dolgai értékének? Persze, hogy senki. Ezt az időt és energiát kell megfizetni, amikor kereskedőnek adtok el valamit. És a kereskedő költségei itt még nem álltak meg.

„Marha nagy tudomány olcsón megvenni valamit hétköznap, aztán drágábban eladni az interneten vagy a hétvégi piacon.”

Akkor csak felsorolás szintjén a teljesség igénye nélkül, nézzük a kereskedő kiadásait, rizikóit és hátrányait: utazási költségek, csomagoló anyagok, töréskár, lopáskár, adók és járulékok (főállású kereskedőnél), helypénz, bérleti díj, aukciós jutalék, hamis tárgy bebukása, szállítási költségek, szakértői díjak, restaurálás költségei, online hirdetési költségek, szórólapok, nyomtatott sajtós hirdetések, bent ragadt értékek, lekötött tőke költségei, hajnali kelés, hétvégén is munka, télen-nyáron piacolás, reggel-este csomagolás és pakolás.

Azért egy irodába bejárni hétfőtől péntekig, 8-16-ig, csak kellemesebb munkának tűnik…

„Hatalmas árréssel dolgoznak. Láttam, hogy a valós értékének még a felét is alig akarta kifizetni.”

Oké. Hányan dolgoznak(tak) közületek a kereskedelemben, olyan pozícióban ahol belelátnak a beszerzési és az eladási ár közötti szorzókba? Gondolom kevesen. A helyzet a következő. Természetesen a különböző típusú áruknál eltérő lehet (pl. élelmiszerek), de a nagykereskedelemben a leggyakoribb szorzó az 1,5 (ez azt jelenti, hogy a 10 forintért vett cikket 15 forintért adják tovább). A kiskereskedelemben ennél durvább dolgok is vannak. Gyakori a 2-es, 3-as, de akár még nagyobb szorzó is. Ez azért van, mert a kapcsolódó költségek is jóval magasabbak, mint a nagykerek esetében. A gyártók még ennél is nagyobb szorzókkal dolgoznak bizonyos iparágakban (pl. mobiltelefonok, gyógyszerek). Persze a költségeik és rizikóik is összességében jóval nagyobbak.

Tudtad, hogy iparági források szerint (kattints ide a cikkért) egy liter ásványvíz a gyártóknak kb. 1 fillérbe kerül? Mekkora szorzó is ez? 1000 szeres! Persze ez csak az a díj, amit azért fizet, hogy a víz az övé legyen. A kitermelés és az összes költség is az ő terhe.

A régiségkereskedőnek is ezért kell, hogy minimum 2-es szorzóval dolgozzon, mert túl sok a kiadás és a rizikó. Ebből kell kifizetnie mindent és még haszonnak is maradnia kell, hogy megélhessen belőle. Természetes, hogy igyekszik mindent a lehető legolcsóbban megvenni. Az a te dolgod, hogy ezt ne hagyd!

„Jól látszik, hogy mindegyik gazember, hiszen hatalmas házakban laknak és nagy fekete autókkal járnak. Nem beszélve a 3 kilós aranyláncról a nyakukban.”

Valóban vannak ilyenek. Ők azok, akik egyszerre foglalkoznak műtárgy kereskedelemmel és színesfém hulladékkal. Nagy értékű autókkal ügyeskednek, de akár lányokat is vesznek, ha úgy adódik. A közterheket, járulékokat, vámot, áfát, adót még hírből sem ismerik. A hamis műtárgyak és nemesfém ékszerek tárházával rendelkeznek. Egy hagyaték vételnél kivonul az egész család és visznek mindent, ami mozdítható. Rettenetesen erőszakosak tudnak lenni.

Szerencsére viszont a kereskedők 99%-a nem ez a kategória. Őszintén! A piacokon sétálva hány kereskedő néz ki úgy, mint egy gazdag ember? A hónap végén nem marad több a zsebükben, mint bármelyik más vállalkozónak.

 

Összességében az a helyzet, hogy a becsületes kereskedők (belőlük van a legtöbb), semmivel sem rosszabbak, mint bárki más a kereskedelemben, vagy a szolgáltató iparban. Ahogy az élet más területein, itt is észnél kell lenni.

Ha nem szeretnéd, hogy túl olcsón adj el valamit, vegyél annyi fáradságot, hogy utána jársz mi mennyit ér.

Nem a kereskedő az ellenséged, hanem a lustaság!

Balekokat keresek!

„Figyelem!

Balekokat keresek, akik hajlandóak lennének megválni örökségüktől gyakorlatilag fillérekért (festmény, ezüst, porcelán előnyben). Olyan embereket keresek, akik hozzásegítenének a gyors meggazdagodáshoz az ő és a családjuk kárára. Kihagyhatatlan és egyszeri alkalom nekik arra, hogy kisemmizzem és (vagy) kellemetlen helyzetbe hozzam őket.

Amit garantálok:

  • Nagyképűen leszólom akár a múzeumi minőségű tárgyakat is.
  • A valódi piaci értéket garantáltan meg sem közelítem.
  • Olyan tárgyakat is igyekszem elhozni, amit nem szeretnének eladni.
  • A kiváltott érzelmekben igyekszem a becsapottság és a csalódottságot erősíteni.

Ha nem szeretne lemaradni erről az Önnek garantáltan hátrányos lehetőségről, és szeretné elherdálni a család több generációja alatt felhalmozott értékeit, hívjon az alábbi számon.”

Meglepő a fenti hirdetés? Azt mondjátok, hogy nincs az az őrült, aki erre jelentkezne? Az a helyzet, hogy havonta legalább 100 ember jelentkezik ilyen hirdetésre. Persze ők nem így látják a szöveget. Számukra az valahogy így olvasható:

„15 éves gyűjtői múlttal, kastély és színház berendezéséhez keresek régi bútorokat, festményeket, porcelánokat és ezüst tárgyakat. Magas áron vásárolok hagyatékot, ékszereket, régi órákat és gyűjteményeket.

Amit garantálok:

  • 15 éves tapasztalat.
  • A legmagasabb nyugat európai árak.
  • Ingyenes kiszállás az ország egész területén.

Lehet, hogy milliókat ér, amiről csak azt gondolja, hogy kacat! Keressen bizalommal ingyenesen hívható telefonszámomon akár hétvégén is!”

És bármilyen hihetetlen, de indul a telefonálás. Hetente több tucat ember telefonál és hagyja magát kifosztani önként. Olyan embereket engednek be a lakásukba, akik miatt, ha azok szembe jönnének velük az utcán, inkább átmennének a túloldalra. Egyenrangú tárgyaló félnek hiszik magukat olyan emberekkel szemben, akik naponta mennek lakásokba és abból élnek, hogy a lehető legolcsóbban vásároljanak.

Miért teszik ezt ezek az emberek? Általában azért, mert semmilyen tapasztalatuk nincs a régiségekkel kapcsolatban. Nem tudják, hogy milyen lehetőségeik vannak. Azt gondolják, hogy ez az egyetlen mód arra, hogy eladják a számukra szükségtelen, de talán értékes dolgokat.

A felelősség a miénk, hozzáértőké, hogy hagyjuk-e az ismerőseinket beleesni ebbe a hibába. A mi dolgunk, hogy ott legyünk mellettük és segítsünk, vagy ajánljunk egy megbízható szakembert, aki segíti őket.

Bízom benne, hogy Ti klubtagok, már tudjátok, hogy mi a helyes irány, ha eladni kell bármilyen régiséget!

Ne felejtsétek el, hogy az első a megbízható értékbecslés!


FONTOS!

Ez a cikk, nem a becsületes kereskedők ellen szól. Tudni kell, hogy belőlük is akad szép számmal. Ellensúlyként a következő cikk róluk fog szólni.


 

Csodával határos ami ezzel a fiatal párral történt…

Először is elnézést kérek a hatásvadász címért, de olyan divatos lett az ilyen címadás mostanában, hogy nem tudtam ellenállni a csábításnak. (Kíváncsi vagyok lesz-e ettől több olvasója a cikknek.) Ígérem nem teszek ilyet többet. A cím azért nem véletlenül lett az ami, mert ma arról lesz szó, hogy sosem tudhatod, mi van a birtokodban. Alább egy igaz történetet olvashattok, kb. egy hete történt. Nem lesznek konkrét adatok, remélem a történet szereplői nem haragszanak meg a publikáció miatt.

Egy adok-veszek facebook csoportban megjelent egy hirdetés az alábbi tartalommal:

  • “Házvásárlásnál találtuk ezt a gyertyatartót, érdeklődni szeretnénk, hogy ér-e valamit vagy csak lom.”

Az illetőnek elég hamar érkeztek is a válaszok. Nem mentettem el a konkrét beszélgetést, de ilyenek jöttek:

  • Sajnos ezeknek a dolgoknak nincs piaca, nehezen eladható.
  • Írok privátban, engem érdekelne.
  • A Galéria Savarián becsültesd fel.
  • Trafikáru, turistáknak készült.

Itt beszálltam a beszélgetésbe, mert nem tetszett az irány. Megírtam, hogy ki a készítő, induljanak ki ebből. Ekkor egy „kolléga” előhúzta az „igen ez valóban az, de csak másolat, nekem is van belőle itthon egy” kártyát. Ezen nem nyitottam további vitát mivel a képek alapján akár igaz is lehetett, inkább felajánlottam a hirdetőknek, hogy keressenek meg az oldalamon keresztül ( www.mutargybecsles.hu ) és ingyen segítek, mert nagyon le fogják itt húzni őket. Ezt persze a hozzászólók egy része kikérte magának. J

Szerencsére volt annyi esze a párnak, hogy nem a lustaságukra hallgattak. Megkerestek telefonon és e-mailben is küldtek még képeket. A képek alapján egyre biztosabb volt, hogy egy valódi Frank Meisler munkáról van szó. Jómagam nem foglalkozom kereskedéssel már, így ajánlottam nekik egy helyet (és egy becsült értéket), ahol megfelelő árat adnak majd érte, csak személyesen el kell oda vinniük.

Megtették másnap, és láss csodát tényleg rendben volt a tárgy. Át is vették tőlük egy 6 számjegyű összegért. Ezután felhívtak engem telefonon (ezt külön köszönöm nekik), hogy elmondják nekem is a jó hírt. Happy End…

Mi ebből a tanulság?

  1. A facebook tök jó dolog, ha arra használod amire való. Beszélgessél az ismerősökkel, oszd az észt a posztok alatt vagy add el a gyerek használt ruháit. DE! Nem való arra, hogy szakértői véleményt kérj, hogy értéket becsültess fel. Sok bába közt elvész a gyerek, ahogy a mondás is tartja.
  2. Attól, hogy valamit a szemétből húztál elő még nem biztos, hogy az is.
  3. Nem csak az amerikai filmekben van olyan, hogy értékes dolgok bukkannak fel nem várt helyeken. Gyakrabban megtörténik, mint azt gondolnátok. Merem állítani, hogy minden 10. háztartásban van olyan tárgy, amiről a gazdája nem tudja, hogy értékes műtárgy. (Persze az értékes itt nem milliókat csak 50-100 ezreket jelent, de milliós is felbukkan azért bőven.)
  4. Ne legyél lusta, ha az értékeidről van szó. Lehet, hogy egyszerűbb a facebookon megkérdezni egy tárgy értékét, de az eredmény is olyan lesz. Kicsit több utána járás meghálálja magát.
  5. Megéri pénzt költeni az értékbecslésre is. Az én szolgáltatási tarifámmal ez a becslés kb. 15 ezer forint lett volna, ha ki kell mennem a helyszínre. Ha már ott vagyok még jó pár dolgot megnézhettem volna és kereshettünk volna még jó dolgokat, nem került volna többe. Azt ugye nem kell mondanom, hogy mennyi pénzt hoztam a fiataloknak azzal, hogy én a valós piaci árakat adtam meg nekik, plusz segítettem az eladásban is. A facebookon kaptak volna érte 10-15 ezret maximum.

Tegyétek a szívetekre a kezeteket és nézzetek körül a lakásban. Mindennek tisztában vagytok az értékével? Tényleg tudjátok, hogy a déditől örökölt váza mennyit ér? A nagypapa dolgozószobája falán valaha lógott festményt ki festette? A mama kedvenc fali tányérján mit jelenthet az a furcsa pecsét? A nagynénitől kapott képeslap gyűjtemény tényleg csak szép, de értéktelen papírdarabok halmaza? Ha csak egy tárgyatok is van aminek nem ismeritek az értékét lehet, hogy ti vagytok a következők akikről egy újságcikk szólni fog…

Végezetül egy érdekes és tanulságos cikk arról, hogy hogyan bukkant fel egy 70 millió forintot érő festmény a semmiből: https://index.hu/kultur/2014/12/13/70_millioert_kelt_el_a_stuart_little_kisegerbol_elokerulo_bereny_festmeny/

 

 

Amit a Becsüsök munkájáról tudnod kell!

Ahogy a műtárgykereskedőket is, úgy a műtárgybecsüsöket is rengetek legenda és tévhit lengi körül. Ennek szintén az lehet az oka, hogy az átlagembernek az élete során jó eséllyel nincs dolga velük. Filmekben és regényekben találkozik csupán velük és ezek alapján alakítja ki, hogy szerinte hogyan is néz ki és mit csinál egy becsüs. Mint a kereskedők esetében, sajnos a valóság itt is más. De kezdjük az elején…

Képzettségüket tekintve létezik olyan képzés, ami lefedi az összes tárgy típust, de alapvetően négy részszakképzésből áll ez a szakma. A becsüsök nagy része nem rendelkezik mind a négy modullal, de ez nem is baj szerintem. A szakirányok az alábbiak:

Festmény becsüs

Értelem szerűen a festmények értékbecslésével foglalkozik

Szőnyeg és bútor becsüs

Bármilyen meglepő is, de ő ezen tárgy típusok értékét becsüli. Az utóbbi években ezeknek a tárgyaknak a kereslete drasztikusan leesett nálunk, így egyre kevesebb a szakember is ezen a területen.

Ékszer becsüs

Ők az ékszerek és a drágakövek értékeit határozzák meg. Talán az egyik legnehezebb területe az értékbecslésnek. A kövek minőségének meghatározása vagy akár csak a kövek karátszámának meghatározása egy ékszerben is komoly számításokat igényel.

Műtárgy becsüs

Az ő munkájuk a legszerteágazóbb, mert hozzájuk tartozik gyakorlatilag minden más, ami nem az első három kategória. (Pl. porcelán,üveg, fegyver, keleti tárgyak, órák, ikonok, ezüstök, szobrok stb…)

Magyarországon, több helyen is van ilyen képzés, de a legismertebb és elismertebb a BÁV által indított iskolák. Egy-egy modul megszerzése 1 évet vesz igénybe, de létezik intenzív képzés is, ahol a 4 modult egyszerre 2 év alatt lehet elvégezni. Mind az oktatás minősége, mind a tanárok szaktudása, messze kiemelkedő. Akit komolyabban érdekel ez a szakma csak ide jelentkezzen.

Most nézzük mit is csinál a becsüs, ha éppen dolgozik. A filmekből azt gondoljuk, hogy a munkájuk abból áll, hogy érkezik egy telefonhívás valami ultra gazdag gyűjtőtől és már indulnak is egy magánrepülővel, hogy a fanatikus gyűjtő megbízásából megvizsgálják azt a 400 éve elveszett milliárdokat érő festményt, amit a gyűjtő éppen most szeretne megvenni valami párizsi sötét lebuj különtermében. A valóság egy picinkét más.

A régiség és műtárgy kereskedelemben a becsüsök munkája korántsem annyira izgalmas, mint egy James Bond filmben. A napjuk nagy részét egy asztalnál ülve töltik és az ügyfelek által bevitt tárgyakat vizsgálják és értékelik. Ami az ügyfél számára hihetetlen ritkaságnak tűnik (hiszen azt még a nagyszülők hagyták a családra), az neki már az unalomig látott sokadik herendi teáskészlet azon a héten. Jobb esetben részt vesznek egy-egy árverés előkészítésében vagy, ha szerencséjük van, hoznak be olyan tárgyat is, amihez az internetről kell keresni információt. Nagyon fontos megjegyezni, hogy a becsüs nem szakértő. Szakvéleményt sem állít ki. Rutinjából adódóan sok hamis tárgyat kiszúr, de nem szakértő. Ha szükséges igénybe veszi szakértők segítségét, akár a különböző múzeumokból is.

Mi is a becsüs feladata?

  • Átveszi és meghatározza a tárgyak tulajdonságait. Ilyenek lehetnek például a tárgy kora, stílusa, anyaga, gyártója, jelzései, hibája.
  • Kitölti a szükséges papírokat az átvételről. Ilyen lehet a bizományosi szerződés, vagy vételi jegy.
  • Részt vesz az árverések szervezésében, vagy a közvetlen értékesítésben.
  • A nagyobb anyagokat a helyszínen becsüli fel.

Kinek az érdekeit képviseli a becsüs?

Gondoljatok bele, hogy egy régiség boltban dolgozó becsüs vajon kinek az érdekeit képviseli? Ki ad neki fizetést? Mi alapján lesz egy becsüs jó dolgozója a boltnak? A válasz egyszerű és egyben kiábrándító is. Az a jó becsüs, aki felismeri az értékes tárgyakat és azokat a lehető legolcsóbban szerzi meg a boltnak, hogy a lehető legnagyobb haszonnal adja tovább. Ez a haszon minimum 100%! Hoppá, az nem kevés ám. És ez a minimum. Mindenki döntse el, hogy szeretné-e, ha ilyen motivációval adnának árat a féltett kincsére. Én nem…

Ingyenes-e az ingyenes értékbecslés?

A legtöbb esetben nem. Sok régiségkereskedő cég hirdet ingyenes értékbecslést. Nyílván nem jótékonyságból teszik. Ezen a felületen keresztül próbálnak első kézből értesülni az eladásra szánt tárgyakról. A jó tárgyakra rögtön vételi ajánlatuk is van. Remélem, azt már sejtitek, hogy ezek az értékbecslések az általuk fizetett ár közelében vannak, nem a tényleges piaci árak. Ezt a szolgáltatást is az eladók pénzéből tartják fenn. Tulajdonképpen a becslést kérők azon részéből, akik utána eladják nekik a tárgyaikat. Szuper…

Kihez fordulj akkor, ha segítség kell?

Keress független műtárgybecsüst, aki nem alkalmazott egyetlen kereskedőnél sem. Pl. www.mutargybecsles.hu .Ez most kicsit önreklám lesz, de végül is, ez az én blogom. 🙂

A független becsüsnek nem érdeke, hogy ne a piaci árat mondja neked. Senkitől nem kap jutalékot ő abból él, hogy te óradíjat fizetsz neki. Amit megmutatsz neki, annak megmondja az árát, sőt segít neked az értékesítésben is. Olyasmi, mint egy ügyvéd csak itt nincs még sikerdíj sem. Egyszerű és átlátható konstrukció.

SŐT! Például a www.mutargybecsles.hu -n (ezt már biztos kitaláltátok, hogy az én oldalam) létezik a valóban ingyenes értékbecslés. Emailben elküldöd a fényképét a tárgynak és, ha ennyiből vagy néhány kérdésből a tárgy értéke meghatározható, kapsz rá egy árat. És ennyi. Én ezt azért csinálom, mert szeretem. És még így is van rajta hasznom! Azt gondolom, ha látjátok, hogy nem átverés nagyobb bizalommal fordultok hozzám, ha több tárgyat szeretnétek felbecsültetni. Esetleg ajánlani fogtok ismerősöknek is. Én a partnerségben hiszek hosszú távon.

Összefoglalva az előbbieket. Én nem állítom, hogy mindenhol átvernek benneteket, de legyetek óvatosak. Mindig gondoljátok végig, hogy mit miért ajánlanak nektek. Nincs ingyen ebéd, csak olcsó vagy drága. Te döntsd el melyiket eszed…

Ingyenes értékbecslés: KATTINTS IDE!

 

Ezüst gyorstalpaló

Pár évtizede még nem igen volt olyan polgári lakás, amelyikben ne találtunk volna valamilyen ezüst tárgyat. Biztosan mindenkinél felbukkant egy-egy kiskanál, cigarettatárca esetleg egy gyertyatartó. A mai háztartások nagy részéből már kikoptak ezek a tárgyak, így ma már csak a régiség kedvelők keresik őket. A bolhapiacokon, régiség vásárokon gyakran találkozhatunk velük, de az innen való beszerzéshez különös óvatosságra intek minden kezdő gyűjtőt. Számukra inkább a drágább, de nagyobb biztonsággal nem hamisított árut eladó BÁV üzleteket, vagy jó nevű régiség boltokat ajánlom. De mit is kell tudnotok az ezüstről?

Az ezüst (silver) egy kémiai elem a periódusos rendszerben, jele Ag (latin: argentum), rendszáma 47, bla-bla-bla-bla… na, ilyesmivel a műtárgyklubban nem foglalkozunk. Ezek biztosan hasznosak egy érettségire készülő diáknak, vagy egy ötvös tanulónak, de nem egy elszánt régiség kedvelő gyűjtőnek. Számotokra inkább fontos az, hogy hogyan ismeritek fel a „problémás” darabokat, vagy hogyan állapítsátok meg a korát egy-egy tárgynak. Hát lássuk.

Az ezüst tárgyaknál általánosan használják az értékmeghatározásnál, hogy grammonkénti árat adnak meg. Ezt úgy képzeljétek el, hogy az eladó az ár meghatározásánál kitalálja, hogy hány forintot fog kérni grammonként a tárgyért. Ha kialakult a végső ár a vevővel, akkor lemérik, mint a csirkét a hentesnél. Általánosságban ez kb. 110-400 Ft/g-ig szokott terjedni az átlagos daraboknál. Ennél magasabb ár inkább csak nagyon régi ötvöstárgyakra jellemző, de itt már nem is grammban szokták az árat megadni, hanem valóban az egész tárgy értékét határozzák meg. Az alábbi képen egy nagyon ritka ezüst poharat tartok a kezemben. A pohár egy ún. „egymásba járó” pohársor 9. tagja, mindössze 338 g. A Bethlen családé volt és valamikor a XVIII. században készült. Ez egy tavalyi aukción kelt el végül 5 280 000 (ötmillió-kettőszáznyolcvanezer) forintért! Hát ilyen is néha előfordul…

Az ezüst tárgyakban is használják a hamisítások ellen a beütőkkel való jelölést. Érdekesség és fontos is, hogy általában az ezüst tisztaságát nem veszik figyelembe az érték meghatározásában! Emiatt nem is nagyon van értelme a kezdő gyűjtőnek kívülről tudni az ezüst tisztaságát jelző beütéseket. Annál fontosabb lehet, hogy hol készült és mikor a kiszemelt tárgy. Ennek megállapításához nagyon sok internetes oldal ad segítséget, sok helyen gyűjtik ezeket a jelzéseket. Az amatőr gyűjtőnek ezek közül az alábbiakat feltétlenül ismernie kell (forrás: index,antikrégiség.hu):

Antik, Habsburg birodalmi egységes jelzés 1867 előtt:

A kör közepén lévő 13-as szám az ezüst finomságát adja meg latban kifejezve, a jelzés szélein pedig a gyártás éve van. Jelen esetben 1813.

Magyarországon készült ezüst tárgyak fémjelei 1867-1937:

Magyarországon készült ezüst tárgyak fémjelei 1937-1966:

Itt sem a finomság a lényeg, csak tudd, hogy az adott jelzést mikor használták. Gondolom, azt sejtitek már, hogy egy tárgy kora nagyban befolyásolja annak értékét. Azonban rossz hírem is van ezzel kapcsolatban. Ezt nagyon jól tudják a csalók is. Ezt a beütést hamisítják leginkább. Amatőr szem nem tudja megállapítani, hogy eredeti-e vagy sem az a jelzés. Néhány trükköt azért elmondok, csakhogy óvatosak legyetek.

  1. Több darabból álló tárgy esetén, csak egy-két darab van jelezve. Ez általában azért van, mert a nem jelzett részek nem ezüstből vannak. Például egy gyertyatartó esetében, minden leszedhető darabot külön jeleztek eredetileg.
  2. Egy új vagy újabb tárgyból kivágják az eredeti jelzést és beforrasztanak egy antik ezüstjelzést a helyére. Egy jobb kezű hamisító ezt úgy megcsinálja, hogy szabad szemmel sem nagyítóval nem észrevehető. Lebuktatható viszont melegítéssel. Egy olyan kis lángszóróval, amit a konyhában is használnak a cukor karamelizálására a süteményeken, megmelegíthetjük a jelzést és kirajzolódik a forrasztás kőrvonala.
  3. Egy réz tárgyat bevonnak ezüstréteggel és egy hamis beütővel ezüstjelzést ütnek bele.  Ennek kimutatására találták ki azt a módszert, hogy egy kevésbé feltűnő helyen belereszelnek a tárgyba és oda savat csepegtetnek. A sav reakciójából lehet következtetni arra, hogy valóban ezüst-e a tárgy vagy sem. (Ennek a módszernek a pontos leírásáról a neten találhattok cikkeket.)
  4. Üreges tárgyat megnyitnak és ólmot vagy más anyagot öntenek az üregbe. A művelet után visszazárják. Ezzel a módszerrel a tárgy tömegét növelik, hogy méréskor drágábban lehessen eladni. Csak a felnyitás helyének megtalálása és a sok éves rutin segít a felderítésében. A gyakorlott kéznek gyanús, ha olyan helyen is tömör a tárgy, ahol nem szokott.

Van azonban jó hírem is. Elő szokott fordulni a piacokon, hogy jelzés nélküli ezüst tárgyat árul a tulajdonos. Sok esetben maga sem tudja, hogy ezüstből van. Furcsán fog hangzani, de a rutinos kereskedő megszaglássza a gyanús tárgyakat. Ha ezüst, vagy ezüstözött, annak jellegzetes szaga van. (Házi feladatként mindenki szaglásszon meg egy olyan tárgyat, amiről nagy biztonsággal tudható, hogy ezüstből van!)

És végül még egy információ eladáshoz és vásárláshoz. Az új törvényi szabályozás szerint, Magyarországon forgalomba hozni csak olyan 1867 után készült ezüst tárgyat szabad, amiben benne van a magyar jelzés. Ez annyit tesz, hogy minden olyan külföldről behozott ezüst tárgyat, amiben nincs magyar jelzés és 1867 után készült, a nemesfém vizsgálóban hitelesíttetni kell, eladás előtt. Ennek a módját sikerült annyira túlszabályozni, hogy az átlag polgár nem tudja ezt megoldani. Példaként csak annyit említenék, hogy számlával kell igazolni a tárgy eredetét vagy hagyatéki végzésben kell nevesítve lennie. A piacon ilyesmit ritkán adnak a tárgyak mellé. Ezt csak azért írom, hogy aki szeretné mondjuk beadni a BÁV-hoz a piacon megvett ezüst tárgyát egy aukcióra, legyen tisztába azzal, hogy gondok lesznek a bevételkor.

Ne feledjétek továbbra sem:

Amire kereslet van azt hamisítják, főleg ha még drága is!

Zsolnay vs. Herendi

A porcelánokkal kapcsolatban az egyik leggyakoribb kérdés Magyarországon, hogy melyik porcelán az értékesebb. A Zsolnay vagy a Herendi? Késhegyre menő vitákat hallottam már erről a témáról, de igazán meggyőző érv kevés volt. Ma röviden ezeket az érveket igyekszem összegyűjteni, kicsit kiegészítve a saját gondolataimmal. A végkövetkeztetés a ti dolgotok lesz. A hozzászólásokban kíváncsi vagyok a ti véleményetekre is.

Ami a Herendi mellett szól:

  • kiváló minőségű alapanyagok
  • világszerte elismert és ismert márka
  • Amerikától Japánig márkaboltok világszerte
  • királyok, grófok, bárók rajongtak érte és rajonganak ma is
  • a festés minősége és gazdagsága páratlan a világon
  • a bolti árak talán még ma is a legmagasabbak a világon
  • minden formát és mintát a mai napig újra alkotnak, ha kell
  • szigorú szabályok alapján lehet csak egyedi darabokat rendelni

Ami a Zsolnay mellett szól:

  • egyedi alapanyagok és mázak használata (porcelán fajansz, eozin)
  • rendkívül széles termékpaletta a kiváló minőség mellett
  • elismert művészek a tervezők között (pl. Mack Lajos, Apáti Abt Sándor, Török János, Nádor Judit)
  • folyamatosan megújuló, a divatot követő formák és minták
  • egyedülálló szecessziós darabok
  • rendkívül keresett a gyűjtők körében
  • sok egyedi és soha meg nem ismételt darab
  • vonzó a befektetők számára

Szerintem ennyi pozitívum elég is lesz gondolat ébresztőnek. Várom a ti gondolataitokat a témával kapcsolatban, és a következő bejegyzésben én is elmondom, mit gondolok erről a kérdésről.

Mennyit ér valójában?

A mai bejegyzésben az árakról fogom megosztani veletek a gondolataimat. Gyakran nézegetek a facebook-on apróhirdetéseket, hogy lássam a piaci „trendeket” és a kínálati árakat. Nagyon jó ezenkívül arra is, hogy a kommenteken jól szórakozzon az ember. Az alábbi képen egy finom kritika kezd kialakulni a tárgy hirdetése alatt.


Gyakran látom még, amikor valaki egy tárgy értékére kíváncsi, hogy ilyen válaszok érkeznek: „A reális ára legalább 100000 forint, de senki nem ad érte annyit, mert mindenki csak nyerészkedni akar rajta. Ne add el olcsóbban.” Az ilyen hozzászólásnál szoktam lefordulni a székről és értem meg újra és újra, hogy miért van ennyi sikertelen ember a világban. Igazából még a gondolatmenetet sem értem ilyenkor.
Véleményem szerint nincs olyan, hogy valamit a reális árán nem lehet eladni. Már csak azért sem, mert akkor nem a reális árán próbáltuk meg. Most kérdezhetitek, hogy jó-jó, de akkor honnan lehet tudni, hogy mennyi a reális ára valaminek?
A tárgyak értékmeghatározásánál az alábbi dolgokat tanítják a becsüs tanulóknak, hogy ezek alapján határozzák meg az adott tárgy értékét:
– kor, stílus, tárgytípus
– gyártó, jelzés
– anyaga, technikája
– mérete, tömege
– hibája
Ezek alapján határozzák meg az árat. Ez működik is, ha mondjuk valaki ott ül a bizományiba és egész nap a boltba veszi fel a tárgyakat. De mi van, ha nem ott akarjuk eladni? Akkor meg fogunk lepődni, hogy valami nem stimmel az árakkal. Egy ócskapiacon sosem fognak annyit adni érte, mint egy jól menő belvárosi galériában. A kettő között akár többszörös ár is lehet. (Elárulok nektek egy nagy titkot. A belvárosi galéria és régiségbolt tulajdonosok az árukészletük nagy részét bolhapiacokon vásárolja. Hajnalban rendszeresen ott tülekednek a kipakoló árusok között, hogy elsőként csaphassanak le a legjobb darabokra. És elhihetitek, hogy a minimum a 2x-es szorzó, amivel dolgoznak.)
A lényeg, hogy mindig vegyétek figyelembe azt is egy ármeghatározásnál, hogy milyen értékesítési felületen láttátok az adott tárgyat elkelni. (Az nagyon fontos, hogy nem az számít amennyiért hirdetik, hanem amennyiért el is adták!)
A hazai sorrend a következő a legmagasabbtól a legalacsonyabb eladási árig ugyanannál a terméknél:
1. aukció (pl. Virág Judit galéria)
2. belvárosi régiségbolt, galéria
3. külvárosi régiségbolt, galéria
4. internetes aukciók (pl. galéria savaria, vatera)
5. vidéki bolhapiac (Eger, Miskolc, Győr, Pécs stb.)
6. fővárosi bolhapiac (Ecseri, Budaörsi, Bakancsos u.-i stb.)
7. piacok melletti kocsiból árulók, vagy piacon belül kézből árulók
Az árak a régiségeknél nagyon rugalmasan változnak. A tőzsde ehhez képest a nyugalom tengere. Nem véletlen, hogy a profi árusok nem mennek bele olyan vételbe, amiben nincs legalább dupla haszonra esély. Ezzel lehet csak kiküszöbölni, hogy a piaci árváltozások miatt ne kelljen veszteséggel kiszállniuk egy-egy tárgyból, ha csak hónapok múlva találnak rá vevőt.
Remélem így már kicsit másabb szemmel fogjátok nézni az árakat, illetve eladásaitoknál kevesebb csalódás ér benneteket.
Ne feledjétek, hogy minden csak annyit ér amennyiért el lehet adni! Ha nem tudod eladni, akkor vagy nem jó helyen árulod, vagy nem jó árat adtál meg.