Festmény gyorstalpaló III.

Mindenek előtt szeretném leszögezni, hogy egy festmény eredetiségének megállapítása nagyon összetett és óriási tapasztalatot igénylő feladat. Mindenkit, aki nem szakértő lebeszélek arról, hogy 50 ezer forintnál drágább képet magánszemélytől vagy régiségboltban megvegyen. Óriási a kockázata, hogy hamis képet vásárol!

És, hogy mennyire nehéz megállapítani egy festményről, hogy hamis-e vagy sem? Az alábbi történet egy magyarországi eset.

Egy szép napon 2007-ben a békéscsabai Munkácsy múzeumot megkeresi egy távoli Munkácsy leszármazott Svájcból, hogy felkínálja eladásra a birtokában lévő festményt. Rövid határidőt szab a döntéshez és a piaci árnál olcsóbban, 28 millió forintért adná el. A múzeum igazgatója felkéri a Magyar Nemzeti Galéria szakértőjét, hogy vizsgálja meg a képet. A szakértő asszony közli, hogy a festmény rendben van, egyértelműen Munkácsy festmény, ráadásul a kép egy már ismert Munkácsy alkotás a „Flirt” című kép egy részletét ábrázolja. (Ez gyakran előfordul, hogy a festők egy-egy nagyobb festményük részletét külön is megfestik, ez még nem gyanús.)

“A kis Jeanne” az eladó svájci úr társaságában

Munkácsy Mihály -Flirt

Megörül az igazgató és a szakértő is, hogy micsoda kincsre leltek, de üröm az örömben, hogy a múzeumnak egy fillérje sincs a vásárláshoz. Támad azonban egy remek gondolat, meghirdetik a lakosság felé, hogy micsoda kihagyhatatlan lehetőség jött, dobják már össze a polgárok azt a csekély 28 milliót a városi múzeumnak. Nagy csinnadrattát csapnak, felbolydul a város, mindenki erről beszél. Beindul az adakozás. Össze is jön a pénz hamar, az üzlet megköttetik. Az új szerzemény „A kis Jeanne” nevet kapja. Mindenki boldog… De nem sokáig.

Egy lelkes festményszerető újságírót nem hagy nyugodni a dolog. Neki nem tetszik a festmény, gyanúsak a körülmények, rossz minőségű az egész alkotás, plusz feltűnő neki még egy a kép bal alsó sarkában lévő szöveg „Á Chaplin”. Munkácsy szignója viszont hiányzik. Szerinte a képet nem Munkácsy festette.

Addig nyomoz, amíg rá nem jön, hogy 1997-ben a leírások alapján (fotó már nem áll rendelkezésre) egy „A kis Jeanne”-hoz nagyon hasonló festmény kelt el Franciaországban, „A. Chardin” szignóval. A művésztől több festmény nem bukkant fel a piacon sem előtte, sem utána. Hmm… nem túl termékenynek tűnik. Újságírónk rájön, hogy a Munkácsy festményen is eredetileg ezt a szignót azonosították a múzeumban, de a tisztítás után módosult a vélemény, a jegyzőkönyvekbe már az kerül, hogy oda „Á Chaplin” lett írva. Ez hogy lehet?

Jó eséllyel „A. Chardin” nem létezik, csak félreolvasás szülötte. Kinyomozza azt is, hogy a tisztítás során az „A” utáni pont eltűnt és felkerült az „A” tetejére. Így lesz az „A. Chaplin” –ből, „Á Chaplin”. Miért fontos ez? Mert míg az első verzió egy „A. Chaplin” szignó, a második „Á Chaplin”” azt jelenti magyarul, hogy Chaplinnek. (Így igazolható, hogy azért nem Munkácsy szignó van a képen, mert ez csak egy ajánlás egy Chaplin nevű tanítványának. Ez a tanítvány az újságíró újabb nyomozása során igazolhatóan létezett is.)

Felkeresi hát a múzeumot és a szakértőnőt, hogy adjanak már valami magyarázatot ezekre a furcsaságokra. Értékelhető válasz nem érkezik. Tovább nyomoz és megtalálja azt a másik szakértőt is (a Munkácsy életét feldolgozó író lányát), aki műszeres vizsgálatot hajtott végre anno a festményen, de ennek eredménye nem lett nyilvános. Persze itt sem jár sikerrel, mert a titoktartási nyilatkozat miatt a vizsgálat eredményét a szakértő sem adhatja ki. Nem adja fel és addig kutakodik, amíg a vizsgálati eredményekből megszerzi a röntgenfelvételeket. És ekkor úgy érzi, rájött a megoldásra:

A felvételen jól látható, hogy a festmény legalsó rétegén egy kéz és fej nélküli, ülő nő vázlata van. Ez lehetett az eredeti Munkácsy vázlat a „Flirt” című jól ismert festményhez. (A röntgenfelvétel mindig a legalsó réteget mutatja egy festményen. Így találnak rá időnként felülfestett művekre a kutatók.)

A tanítvány „A. Chaplin” ebből kiindulva mintegy „házi feladatként” megfesti a maga verzióját a „Flirt” után. Megküzd vele rendesen, de végül úgy-ahogy összehozza. Becsülettel szignózza is, nem hamisítani akart. Ez lett „A kis Jeanne”. A kép eltűnik és közel 100 év múlva 1997-ben bukkan fel ismét a francia aukción. Itt a kép ramaty állapota miatt rosszul azonosítják be és „A. Chardin”-nak olvassák a szignót. Így is kel el.

És 10 év után 2007-ben egy nagyvonalú svájci öregúr felkeresi a múzeumot egy remek ajánlattal…

Alább mellékelek egy közeli fotót a festményekről és az ominózus röntgenfelvételt. Döntsétek el ti, hogy kinek lehetett igaza. Vajon eredeti az a Munkácsy festmény, amit az MNG szakértője annak mond és a Munkácsy múzeum falán lóg? Ha lenne pénzetek rá, a sztori ismerete nélkül biztosan megvennétek a képet a múzeumtól. Igaz? És ezek után is nyugodtan kiadnátok érte azt a pénzt?

Ezért mondom, hogy ne vegyél drága festményt, ha nem értesz hozzá!

“A kis Jeanne” hiányzó fej és kézfejjel a röntgenfelvételen

Balra Munkácsy, jobbra pedig a szakértő szerinti Munkácsy minősége

 

A hamisítók rengeteg trükköt alkalmaznak, hogy megtévesszék leendő vevőiket. Az egyik leggyakrabban alkalmazott technika, hogy egy ismert művész stílusában festő (pl. egykori tanítvány) munkájáról egyszerűen eltüntetik a szignót (lefestik, levágják, lekaparják) és az ismert festő szignóját festik rá. Sokszor mindezt olyan profin, hogy csak laboratóriumi vizsgálatokkal deríthető ki a trükk.

Más esetekben egyszerűen csak az ismert művész eredeti festményét lemásolják vagy stílusában megfestik a képet. Ezek az alkotások ritkán sikerülnek jól, tapasztalt szakember gyorsan gyanút fog. A hitvány minőség elterelésére a kép hátulján mindenféle kiállítási, aukciós etiketteket helyeznek el, ezzel is utalva a kép múltjára (provenienciájára).

 

Van itt kérem minden, amit kedves ügyfél parancsol. Ha nincs, mindjárt lesz.

A fenti fotón Duray, Scheiber, Kádár, Perlrott, Pittner és Medveczky műveinek másolatai az Ecseri piacon, egyetlen standon! (A fénykép a Kieselbach galériától származik.)

Gyakran megesik, hogy a kép önmagában nem hamis, de azért, hogy eladhatóbb legyen, felkerül rá utólag, vagy lekerül róla utólag egy-két motívum. Ezt akkor alkalmazzák, ha a művész egy kevésbé jól sikerült munkáját szeretnék értékesebbé tenni.

Van még egy érdekes eset is, ami elő szokott fordulni. Erre mondják azt, hogy a festmény hamis, csak a szignó eredeti. A legismertebb példája ennek Iványi-Grünwald Béla munkássága. A már életében is népszerű művész, hogy az igényeket kielégítse, sokszor tanítványaira bízta a képek megfestését. Instrukciókkal látta el őket és a mű befejeztével szignózta a képeket. Tapasztalt, a művészt jól ismerő szakember észreveszi a gyengébb minőséget, de egy átlagember (köztük én is), biztosan nem.

Végül egy pár szó a befektetési célú festményvásárlásokról. Akiknek sietős a dolga nekik röviden csak annyit mondok, ne tegyék. Akik tovább olvasnak, nekik azt ajánlom, hogy szintén ne tegyék. Egy korábbi cikkemben a témáról már írtam, de röviden az indokaim a következők:

  • Honnan tudod, hogy jó időben szállsz-e bele az adott festménybe? (lehet, hogy kimegy a divatból mire eladnád)
  • Vételkor és eladáskor is 10-20 %-os jutalékot (eladáskor adót!) is fizetned kell.
  • Lehet, hogy csak az eladáskor derül ki (amikorra a vételi hely már rég megszűnt), hogy a festményed hamis. Ugrott a befektetés azonnal.
  • Bármikor elázhat, eléghet, kiszakadhat, ellophatják.
  • folyamatosan fizeted rá a biztosítást
  • Nem likvid befektetés. (Akár fél-egy év is lehet, mire a pénzedhez jutsz.)
  • Az örökösöd nem biztos, hogy tudni fogja az értékét. (Könnyen elherdálásra kerülhet.)

Összegezve azt gondolom, hogy ahogyan a gyémántkereskedelem sem megy mindenkinek, a festményekbe való befektetés sem a hétköznapi emberek terepe.

Legyetek óvatosak és ne vegyetek hamis festményt!

Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?