Balekokat keresek!

„Figyelem!

Balekokat keresek, akik hajlandóak lennének megválni örökségüktől gyakorlatilag fillérekért (festmény, ezüst, porcelán előnyben). Olyan embereket keresek, akik hozzásegítenének a gyors meggazdagodáshoz az ő és a családjuk kárára. Kihagyhatatlan és egyszeri alkalom nekik arra, hogy kisemmizzem és (vagy) kellemetlen helyzetbe hozzam őket.

Amit garantálok:

  • Nagyképűen leszólom akár a múzeumi minőségű tárgyakat is.
  • A valódi piaci értéket garantáltan meg sem közelítem.
  • Olyan tárgyakat is igyekszem elhozni, amit nem szeretnének eladni.
  • A kiváltott érzelmekben igyekszem a becsapottság és a csalódottságot erősíteni.

Ha nem szeretne lemaradni erről az Önnek garantáltan hátrányos lehetőségről, és szeretné elherdálni a család több generációja alatt felhalmozott értékeit, hívjon az alábbi számon.”

Meglepő a fenti hirdetés? Azt mondjátok, hogy nincs az az őrült, aki erre jelentkezne? Az a helyzet, hogy havonta legalább 100 ember jelentkezik ilyen hirdetésre. Persze ők nem így látják a szöveget. Számukra az valahogy így olvasható:

„15 éves gyűjtői múlttal, kastély és színház berendezéséhez keresek régi bútorokat, festményeket, porcelánokat és ezüst tárgyakat. Magas áron vásárolok hagyatékot, ékszereket, régi órákat és gyűjteményeket.

Amit garantálok:

  • 15 éves tapasztalat.
  • A legmagasabb nyugat európai árak.
  • Ingyenes kiszállás az ország egész területén.

Lehet, hogy milliókat ér, amiről csak azt gondolja, hogy kacat! Keressen bizalommal ingyenesen hívható telefonszámomon akár hétvégén is!”

És bármilyen hihetetlen, de indul a telefonálás. Hetente több tucat ember telefonál és hagyja magát kifosztani önként. Olyan embereket engednek be a lakásukba, akik miatt, ha azok szembe jönnének velük az utcán, inkább átmennének a túloldalra. Egyenrangú tárgyaló félnek hiszik magukat olyan emberekkel szemben, akik naponta mennek lakásokba és abból élnek, hogy a lehető legolcsóbban vásároljanak.

Miért teszik ezt ezek az emberek? Általában azért, mert semmilyen tapasztalatuk nincs a régiségekkel kapcsolatban. Nem tudják, hogy milyen lehetőségeik vannak. Azt gondolják, hogy ez az egyetlen mód arra, hogy eladják a számukra szükségtelen, de talán értékes dolgokat.

A felelősség a miénk, hozzáértőké, hogy hagyjuk-e az ismerőseinket beleesni ebbe a hibába. A mi dolgunk, hogy ott legyünk mellettük és segítsünk, vagy ajánljunk egy megbízható szakembert, aki segíti őket.

Bízom benne, hogy Ti klubtagok, már tudjátok, hogy mi a helyes irány, ha eladni kell bármilyen régiséget!

Ne felejtsétek el, hogy az első a megbízható értékbecslés!


FONTOS!

Ez a cikk, nem a becsületes kereskedők ellen szól. Tudni kell, hogy belőlük is akad szép számmal. Ellensúlyként a következő cikk róluk fog szólni.


 

Csodával határos ami ezzel a fiatal párral történt…

Először is elnézést kérek a hatásvadász címért, de olyan divatos lett az ilyen címadás mostanában, hogy nem tudtam ellenállni a csábításnak. (Kíváncsi vagyok lesz-e ettől több olvasója a cikknek.) Ígérem nem teszek ilyet többet. A cím azért nem véletlenül lett az ami, mert ma arról lesz szó, hogy sosem tudhatod, mi van a birtokodban. Alább egy igaz történetet olvashattok, kb. egy hete történt. Nem lesznek konkrét adatok, remélem a történet szereplői nem haragszanak meg a publikáció miatt.

Egy adok-veszek facebook csoportban megjelent egy hirdetés az alábbi tartalommal:

  • “Házvásárlásnál találtuk ezt a gyertyatartót, érdeklődni szeretnénk, hogy ér-e valamit vagy csak lom.”

Az illetőnek elég hamar érkeztek is a válaszok. Nem mentettem el a konkrét beszélgetést, de ilyenek jöttek:

  • Sajnos ezeknek a dolgoknak nincs piaca, nehezen eladható.
  • Írok privátban, engem érdekelne.
  • A Galéria Savarián becsültesd fel.
  • Trafikáru, turistáknak készült.

Itt beszálltam a beszélgetésbe, mert nem tetszett az irány. Megírtam, hogy ki a készítő, induljanak ki ebből. Ekkor egy „kolléga” előhúzta az „igen ez valóban az, de csak másolat, nekem is van belőle itthon egy” kártyát. Ezen nem nyitottam további vitát mivel a képek alapján akár igaz is lehetett, inkább felajánlottam a hirdetőknek, hogy keressenek meg az oldalamon keresztül ( www.mutargybecsles.hu ) és ingyen segítek, mert nagyon le fogják itt húzni őket. Ezt persze a hozzászólók egy része kikérte magának. J

Szerencsére volt annyi esze a párnak, hogy nem a lustaságukra hallgattak. Megkerestek telefonon és e-mailben is küldtek még képeket. A képek alapján egyre biztosabb volt, hogy egy valódi Frank Meisler munkáról van szó. Jómagam nem foglalkozom kereskedéssel már, így ajánlottam nekik egy helyet (és egy becsült értéket), ahol megfelelő árat adnak majd érte, csak személyesen el kell oda vinniük.

Megtették másnap, és láss csodát tényleg rendben volt a tárgy. Át is vették tőlük egy 6 számjegyű összegért. Ezután felhívtak engem telefonon (ezt külön köszönöm nekik), hogy elmondják nekem is a jó hírt. Happy End…

Mi ebből a tanulság?

  1. A facebook tök jó dolog, ha arra használod amire való. Beszélgessél az ismerősökkel, oszd az észt a posztok alatt vagy add el a gyerek használt ruháit. DE! Nem való arra, hogy szakértői véleményt kérj, hogy értéket becsültess fel. Sok bába közt elvész a gyerek, ahogy a mondás is tartja.
  2. Attól, hogy valamit a szemétből húztál elő még nem biztos, hogy az is.
  3. Nem csak az amerikai filmekben van olyan, hogy értékes dolgok bukkannak fel nem várt helyeken. Gyakrabban megtörténik, mint azt gondolnátok. Merem állítani, hogy minden 10. háztartásban van olyan tárgy, amiről a gazdája nem tudja, hogy értékes műtárgy. (Persze az értékes itt nem milliókat csak 50-100 ezreket jelent, de milliós is felbukkan azért bőven.)
  4. Ne legyél lusta, ha az értékeidről van szó. Lehet, hogy egyszerűbb a facebookon megkérdezni egy tárgy értékét, de az eredmény is olyan lesz. Kicsit több utána járás meghálálja magát.
  5. Megéri pénzt költeni az értékbecslésre is. Az én szolgáltatási tarifámmal ez a becslés kb. 15 ezer forint lett volna, ha ki kell mennem a helyszínre. Ha már ott vagyok még jó pár dolgot megnézhettem volna és kereshettünk volna még jó dolgokat, nem került volna többe. Azt ugye nem kell mondanom, hogy mennyi pénzt hoztam a fiataloknak azzal, hogy én a valós piaci árakat adtam meg nekik, plusz segítettem az eladásban is. A facebookon kaptak volna érte 10-15 ezret maximum.

Tegyétek a szívetekre a kezeteket és nézzetek körül a lakásban. Mindennek tisztában vagytok az értékével? Tényleg tudjátok, hogy a déditől örökölt váza mennyit ér? A nagypapa dolgozószobája falán valaha lógott festményt ki festette? A mama kedvenc fali tányérján mit jelenthet az a furcsa pecsét? A nagynénitől kapott képeslap gyűjtemény tényleg csak szép, de értéktelen papírdarabok halmaza? Ha csak egy tárgyatok is van aminek nem ismeritek az értékét lehet, hogy ti vagytok a következők akikről egy újságcikk szólni fog…

Végezetül egy érdekes és tanulságos cikk arról, hogy hogyan bukkant fel egy 70 millió forintot érő festmény a semmiből: https://index.hu/kultur/2014/12/13/70_millioert_kelt_el_a_stuart_little_kisegerbol_elokerulo_bereny_festmeny/