Üveg problémák

Már többször említettem nektek, hogy a régiségek és műtárgyak között rengeteg a hamisítvány, másolat. A legtöbb tárgynál egyszerűen kiszúrható, ha nem olyan régi, mint aminek mutatni szeretné magát. Sajnos az üveg nagyon nem ilyen. Ezt kihasználva nagyon sok hamisítvány és másolat készül belőlük. Megkockáztatom, hogy a jobb üveg tárgyaknak egy piacon több mint a fele hamis. Jó esély van rá, hogy ha üveg tárgyakat gyűjtesz, akkor nálad is ott sumákol a polcon egy-két hamis üvegtárgy. De miért van ez így?

Az üveget a mai napig hasonló eszközökkel készítik, mint több száz (vagy akár ezer) évvel ezelőtt. Rengeteg olyan kis huta működik, ami gyakorlatilag tökéletes másolata egy középkori hutának. Természetesen létezik sorozatgyártás és nagyüzemi kivitel, de a művészek nem ilyenben dolgoznak. Az alapanyag sem sokat változott, sőt gyakran ugyanazt is használják évszázadok óta. Összefoglalva, ha ugyanaz a technológia és az alapanyag, akkor nem is olyan nehéz lemásolni egy pár száz évvel ezelőtti alkotást. Miből tudtok rájönni, hogy ez történt? Mik azok a gyanús jelek, amikre figyelni kell? Néhány példán keresztül igyekszem bemutatni nektek. Sajnos azonban ez sem fog 100 százalékos biztonságot adni a vásárláshoz, de talán nagyobb óvatosságra int minden klubtagot.

Nem kíván komoly közgazdaságtani ismereteket, hogy belásd a hamisító igyekszik minél olcsóbban és egyszerűbben előállítani a kívánt tárgyat. Szerencsére nem tud megfizetni komoly üvegművészt, vagy nem tudja ugyanazt a technológiát megfizetni és kiépíteni, mint az eredeti tárgy készítője. Ezzel komoly árelőnyhöz juthat, de ez is lesz az, ami lebuktatja.

Fúvott üveg probléma

Az üvegfúvás művészete igen komoly szaktudást igényel, ezért sokkal olcsóbb és egyszerűbb az üveg préselése. Miből látszik, ha préselt az üveg? A tárgy falán látható egy hosszan futó csík. Itt ért össze a két fele a formának. Amin ilyet látsz az tuti, hogy préselt. (kattintással nagyíthatóak a képek)

Savmaratott vagy homokfújt technika

Savmaratásnál a minta széleinél nem látszik körvonal. Ezt úgy képzeljétek el, hogy a homokfúvásnál, amikor letakarják egy sablonnal azt a részt, amit nem akarnak érdesíteni helyenként az illesztés nem tökéletes. Így a mintánál néhol látszik egy csillogó körvonal, mintha ott elcsúszott volna a minta. Nagyító alatt jól látszik. Az is árulkodó jel, hogy a homokfúvásnál az üvegben apró kis „kráterek” keletkeznek a becsapódó homokszemektől. Nagyító alatt ez is jól kivehető.

Überfangos, azaz többrétegű üveg

Gyakori technika, nagyon sok a modern üveg köztük. A képen egy tipikusan olyan tárgy látható, amiben térdig lehet gázolni a piacon. Persze a mai gyártásúakban. Sokszor legyártják egy-az egyben ugyanúgy, mint a régit. Ilyenkor azon bukhat a dolog, hogy kézbe fogva eléggé „nagyüzemi” érzése támad az embernek. Igénytelen sorozat munka, tele hibákkal. Persze ettől még nem hamis, csak modern. Van amikor szimplán csak felfestik a rétegeket rá. Azt azért nem nehéz kiszúrni senkinek sem… J Ne feledjétek, hogy az „eredetiek” (inkább úgy mondanám, hogy antik) több mint száz évesek. Azért annak látszódnia kell rajta!

Neves gyártók másolatai

A bieder címeres pohárból sem kevés van, de gyakorlatilag az összes Loetz, Tiffany és Galle üveg hamis a piacokon. Ne is nézegessétek, mert 99 %, hogy hamis. Mondjuk, sokszor tényleg megcsinálják őket szépen, így akár fillérekért lehet egy „Galle” vázád, ha nem zavar, hogy nem eredeti. Nekem is van két ilyenem és nagyon szeretem őket, mert csodaszépek. Az átlagember nem mondja meg, hogy hamis-e vagy sem. Ezeknél a tárgyaknál komolyabb szakmai felkészültség kell és elengedhetetlen, hogy sokszor fogj a kezedben eredetit. Nem javaslom amatőr gyűjtőknek, hogy piacon vegyenek ilyet.

       

 

Még ma is gyártják probléma

Hát sajnos ilyen is van, hogy a gyártó a mai napig készíti ugyanazt a tárgyat vagy mintát. Itt csak a korosodás felismerése és az eladó megbízhatósága segít. Tipikusan ilyenek a Muránoi millefiori üvegek. Ebből is van a piacokon bőven.

Szóval csak óvatosan vásároljátok az üveg tárgyakat is, mert itt sem jobb a helyzet, mint máshol. Sőt…

Nyeremény játék eredmény és sorsolás!

Elérkezett a sorsolás ideje. Köszönöm a részt vevőknek, hogy játszottak és leadták megfejtéseiket. Remélem jól szórakoztatok ebben az egy hétben és már várjátok, hogy ki lesz az 5 Zsolnay kislány új tulajdonosa. Kaptam egy érdekes és nagyon jó kérdést a facebookon, a játékkal kapcsolatban. Közkincsé teszem, hogy ti is okuljatok belőle. A kérdés:

„Sajnos az infók a jelzésekről nem egyértelműek. Létezhet, hogy aki a Zsolnay-könyvet írta, az rosszul tudja a jelzések korát?”

A kérdés ez után még konkrétabban kitért több jelzésre is, de most nem is az a lényeg. A lényeg, hogy érdemes-e ilyen szinten elemezni a jelzéseket. A válaszom ez volt:

„Valóban vannak viták arról, hogy a jegy típusokon belül mikor melyiket alkalmazták. Ahány könyv annyi féle. Nekem is van 4-5 könyvem a Zsolnayról, de egyik sem egyforma. Egyszer beszéltem egy Zsolnay szakértővel ő azt mondja, hogy szerinte minden évben változott valamennyire a jelzés. Nem is kell ennyire belebonyolódni ezt hagyjuk meg a múzeulógusoknak. Én azt tanácsolom, hogy az alap jegy típusok sorrendjét jegyezze meg az átlagember és kész. (Családi pecsét, domború körpecsét, festett körpecsét, dőltbetűs öttemplom, pajzspecsét, öttemplom, jubileumi.) Így már nagy baj nem érheti…”

Az utóbbi években a Zsolnay porcelánok nagyon népszerűek lettek. A nagy kereslet miatt az árak a csillagos egekbe ugrottak. Rengeteg olyan Zsolnay tárggyal találkozom ami hamis, selejt, másolt vagy javított. A legkisebb problémátok az lesz, hogy az adott jelzés típuson belül mikor készült a porcelán. Nagyon óvatosan vegyétek őket, mert sok az átverés benne. A jövőben a Zsolnayról biztosan fogok több bejegyzést is tenni, ezekben részletesebben kitérek a jelzésekre és egyéb ismerni valókra.

Most azonban jöjjön a helyes megfejtés:

2 – 5 – 1 – 4 – 3

A helyes megfejtők között a legszerencsésebb azonban, aki az 5 Zsolnay kislány új tulajdonosa lett:

Adame Irén

A nyertessel e-mailben felveszem a kapcsolatot, hogy egyeztessük nyereménye átvételének módját.

A nyertesnek és a játékosoknak ezúton is gratulálok!

Ezüst gyorstalpaló

Pár évtizede még nem igen volt olyan polgári lakás, amelyikben ne találtunk volna valamilyen ezüst tárgyat. Biztosan mindenkinél felbukkant egy-egy kiskanál, cigarettatárca esetleg egy gyertyatartó. A mai háztartások nagy részéből már kikoptak ezek a tárgyak, így ma már csak a régiség kedvelők keresik őket. A bolhapiacokon, régiség vásárokon gyakran találkozhatunk velük, de az innen való beszerzéshez különös óvatosságra intek minden kezdő gyűjtőt. Számukra inkább a drágább, de nagyobb biztonsággal nem hamisított árut eladó BÁV üzleteket, vagy jó nevű régiség boltokat ajánlom. De mit is kell tudnotok az ezüstről?

Az ezüst (silver) egy kémiai elem a periódusos rendszerben, jele Ag (latin: argentum), rendszáma 47, bla-bla-bla-bla… na, ilyesmivel a műtárgyklubban nem foglalkozunk. Ezek biztosan hasznosak egy érettségire készülő diáknak, vagy egy ötvös tanulónak, de nem egy elszánt régiség kedvelő gyűjtőnek. Számotokra inkább fontos az, hogy hogyan ismeritek fel a „problémás” darabokat, vagy hogyan állapítsátok meg a korát egy-egy tárgynak. Hát lássuk.

Az ezüst tárgyaknál általánosan használják az értékmeghatározásnál, hogy grammonkénti árat adnak meg. Ezt úgy képzeljétek el, hogy az eladó az ár meghatározásánál kitalálja, hogy hány forintot fog kérni grammonként a tárgyért. Ha kialakult a végső ár a vevővel, akkor lemérik, mint a csirkét a hentesnél. Általánosságban ez kb. 110-400 Ft/g-ig szokott terjedni az átlagos daraboknál. Ennél magasabb ár inkább csak nagyon régi ötvöstárgyakra jellemző, de itt már nem is grammban szokták az árat megadni, hanem valóban az egész tárgy értékét határozzák meg. Az alábbi képen egy nagyon ritka ezüst poharat tartok a kezemben. A pohár egy ún. „egymásba járó” pohársor 9. tagja, mindössze 338 g. A Bethlen családé volt és valamikor a XVIII. században készült. Ez egy tavalyi aukción kelt el végül 5 280 000 (ötmillió-kettőszáznyolcvanezer) forintért! Hát ilyen is néha előfordul…

Az ezüst tárgyakban is használják a hamisítások ellen a beütőkkel való jelölést. Érdekesség és fontos is, hogy általában az ezüst tisztaságát nem veszik figyelembe az érték meghatározásában! Emiatt nem is nagyon van értelme a kezdő gyűjtőnek kívülről tudni az ezüst tisztaságát jelző beütéseket. Annál fontosabb lehet, hogy hol készült és mikor a kiszemelt tárgy. Ennek megállapításához nagyon sok internetes oldal ad segítséget, sok helyen gyűjtik ezeket a jelzéseket. Az amatőr gyűjtőnek ezek közül az alábbiakat feltétlenül ismernie kell (forrás: index,antikrégiség.hu):

Antik, Habsburg birodalmi egységes jelzés 1867 előtt:

A kör közepén lévő 13-as szám az ezüst finomságát adja meg latban kifejezve, a jelzés szélein pedig a gyártás éve van. Jelen esetben 1813.

Magyarországon készült ezüst tárgyak fémjelei 1867-1937:

Magyarországon készült ezüst tárgyak fémjelei 1937-1966:

Itt sem a finomság a lényeg, csak tudd, hogy az adott jelzést mikor használták. Gondolom, azt sejtitek már, hogy egy tárgy kora nagyban befolyásolja annak értékét. Azonban rossz hírem is van ezzel kapcsolatban. Ezt nagyon jól tudják a csalók is. Ezt a beütést hamisítják leginkább. Amatőr szem nem tudja megállapítani, hogy eredeti-e vagy sem az a jelzés. Néhány trükköt azért elmondok, csakhogy óvatosak legyetek.

  1. Több darabból álló tárgy esetén, csak egy-két darab van jelezve. Ez általában azért van, mert a nem jelzett részek nem ezüstből vannak. Például egy gyertyatartó esetében, minden leszedhető darabot külön jeleztek eredetileg.
  2. Egy új vagy újabb tárgyból kivágják az eredeti jelzést és beforrasztanak egy antik ezüstjelzést a helyére. Egy jobb kezű hamisító ezt úgy megcsinálja, hogy szabad szemmel sem nagyítóval nem észrevehető. Lebuktatható viszont melegítéssel. Egy olyan kis lángszóróval, amit a konyhában is használnak a cukor karamelizálására a süteményeken, megmelegíthetjük a jelzést és kirajzolódik a forrasztás kőrvonala.
  3. Egy réz tárgyat bevonnak ezüstréteggel és egy hamis beütővel ezüstjelzést ütnek bele.  Ennek kimutatására találták ki azt a módszert, hogy egy kevésbé feltűnő helyen belereszelnek a tárgyba és oda savat csepegtetnek. A sav reakciójából lehet következtetni arra, hogy valóban ezüst-e a tárgy vagy sem. (Ennek a módszernek a pontos leírásáról a neten találhattok cikkeket.)
  4. Üreges tárgyat megnyitnak és ólmot vagy más anyagot öntenek az üregbe. A művelet után visszazárják. Ezzel a módszerrel a tárgy tömegét növelik, hogy méréskor drágábban lehessen eladni. Csak a felnyitás helyének megtalálása és a sok éves rutin segít a felderítésében. A gyakorlott kéznek gyanús, ha olyan helyen is tömör a tárgy, ahol nem szokott.

Van azonban jó hírem is. Elő szokott fordulni a piacokon, hogy jelzés nélküli ezüst tárgyat árul a tulajdonos. Sok esetben maga sem tudja, hogy ezüstből van. Furcsán fog hangzani, de a rutinos kereskedő megszaglássza a gyanús tárgyakat. Ha ezüst, vagy ezüstözött, annak jellegzetes szaga van. (Házi feladatként mindenki szaglásszon meg egy olyan tárgyat, amiről nagy biztonsággal tudható, hogy ezüstből van!)

És végül még egy információ eladáshoz és vásárláshoz. Az új törvényi szabályozás szerint, Magyarországon forgalomba hozni csak olyan 1867 után készült ezüst tárgyat szabad, amiben benne van a magyar jelzés. Ez annyit tesz, hogy minden olyan külföldről behozott ezüst tárgyat, amiben nincs magyar jelzés és 1867 után készült, a nemesfém vizsgálóban hitelesíttetni kell, eladás előtt. Ennek a módját sikerült annyira túlszabályozni, hogy az átlag polgár nem tudja ezt megoldani. Példaként csak annyit említenék, hogy számlával kell igazolni a tárgy eredetét vagy hagyatéki végzésben kell nevesítve lennie. A piacon ilyesmit ritkán adnak a tárgyak mellé. Ezt csak azért írom, hogy aki szeretné mondjuk beadni a BÁV-hoz a piacon megvett ezüst tárgyát egy aukcióra, legyen tisztába azzal, hogy gondok lesznek a bevételkor.

Ne feledjétek továbbra sem:

Amire kereslet van azt hamisítják, főleg ha még drága is!

Nyereményjáték!!! Porcelán rajongók Klubja!

Sziasztok Klubtagok!

A Porcelán rajongók Klubján meghirdetett játék leírását olvashatjátok ebben a bejegyzésben. Minden résztvevőnek kívánok sok sikert hozzá, remélem örömmel fogadjátok tőlünk. A bevezető után a szabályokat és az alatt a kérdést olvashatjátok.

Szomorúak a Zsolnay kislányok, mert elvesztették szerető tulajdonosukat. Öten vannak, öt féle korból. Szeretnének egy új otthont maguknak, de nem szeretnének különválni egymástól. Ha Te úgy érzed, hogy befogadnád őket, nincs más dolgod, mint egy egyszerű kérdésre válaszolni a bejegyzés alatti hozzászólásban. Ha helyes a válaszod, azzal azt bizonyítod, hogy ismered annyira a Zsolnay márkát, amennyi elegendő a kislányok felneveléséhez. Egy hét áll a rendelkezésedre, hogy megtaláld a helyes választ. Egy hét múlva kisorsoljuk azt a szerencsés porcelán rajongót, akinek ingyenesen házhoz küldjük a képen szereplő öt Zsolnay leánykát.

A szabályok:

  1. A játékban részt vehet minden Porcelán rajongó Klubtag.
  2. A hozzászólás írásához regisztrálni kell a műtárgyklubba. Ha még nem vagy klubtag, ezt megteheted a „klubtag szeretnék lenni” menüpontban. (kb. 1 perc) A klubtagság természetesen teljesen ingyenes.
  3. Mindenki csak egy érvényes választ adhat, ezért ne kapkodd el a válaszadást. A válaszadás határideje 09.23 13 óra.
  4. Egymással megbeszélhető akár itt is, de akár a Porcelán rajongók Klubjában is az általatok helyesnek tartott válasz.
  5. 09.23-án kisorsoljuk a helyes válaszadók közül a szerencsés nyertest. A regisztrált e-mail címén értesítést kap és ezen az oldalon, valamint a Porcelán rajongók Klub oldalán is kitesszük a nyertes nevét.
  6. Ez a nyereményjáték csupán egy játék a klub tagjainak, így a szervezők kizárnak minden jogorvoslati igényt a résztvevők részéről. A résztvevők elfogadják, hogy elolvasták és magukra érvényesnek tekintik a szabályokat.

Készen álltok? Kezdődjön a játék:

A kérdés:

  • A Zsolnay kislányok csak abban az új tulajdonosban tudnak megbízni, aki legalább annyira ismeri őket, hogy meg tudja mondani hány évesek is valójában. Ennek bizonyítására az alábbi képen látható 1-5-ig pirossal számozott jelzéseket kell sorba raknotok a LEGIDŐSEBBTŐL a LEGFIATALABBIG. A bejegyzés alatti hozzászólásba írd be a válaszod. Például: 4, 3, 2, 1, 5 ; ezen válasz szerint a 4-es készült legrégebben és az 5-ös készült mostanában. (A félreértések elkerülése végett a képeken nem a kislányok jelzései láthatók!)

Zsolnay vs. Herendi

A porcelánokkal kapcsolatban az egyik leggyakoribb kérdés Magyarországon, hogy melyik porcelán az értékesebb. A Zsolnay vagy a Herendi? Késhegyre menő vitákat hallottam már erről a témáról, de igazán meggyőző érv kevés volt. Ma röviden ezeket az érveket igyekszem összegyűjteni, kicsit kiegészítve a saját gondolataimmal. A végkövetkeztetés a ti dolgotok lesz. A hozzászólásokban kíváncsi vagyok a ti véleményetekre is.

Ami a Herendi mellett szól:

  • kiváló minőségű alapanyagok
  • világszerte elismert és ismert márka
  • Amerikától Japánig márkaboltok világszerte
  • királyok, grófok, bárók rajongtak érte és rajonganak ma is
  • a festés minősége és gazdagsága páratlan a világon
  • a bolti árak talán még ma is a legmagasabbak a világon
  • minden formát és mintát a mai napig újra alkotnak, ha kell
  • szigorú szabályok alapján lehet csak egyedi darabokat rendelni

Ami a Zsolnay mellett szól:

  • egyedi alapanyagok és mázak használata (porcelán fajansz, eozin)
  • rendkívül széles termékpaletta a kiváló minőség mellett
  • elismert művészek a tervezők között (pl. Mack Lajos, Apáti Abt Sándor, Török János, Nádor Judit)
  • folyamatosan megújuló, a divatot követő formák és minták
  • egyedülálló szecessziós darabok
  • rendkívül keresett a gyűjtők körében
  • sok egyedi és soha meg nem ismételt darab
  • vonzó a befektetők számára

Szerintem ennyi pozitívum elég is lesz gondolat ébresztőnek. Várom a ti gondolataitokat a témával kapcsolatban, és a következő bejegyzésben én is elmondom, mit gondolok erről a kérdésről.

Mondd ki amennyire gondolsz!

Ma egy hirdetést nézve el kellett gondolkodnom egy kicsit. Az eladó a család féltve őrzött Zsolnay étkészletét szerette volna eladni. Mint az oly sokszor előfordul, fogalma sem volt arról, hogy mennyit is ér valójában. Mint minden jó magyar ember ő is hallott már a Zsolnay porcelánról, sőt még azt is hallotta, hogy valami rettenetesen drága dolog. És ennyiben meg is állt a tudomány… Kérdésére, hogy mennyit érhet az étkészlet, rengeteg válasz érkezett. Használható azonban szinte egy sem. Heves vita zajlott arról, hogy a bolti árat figyelembe szabad-e venni az eladási ár meghatározásánál vagy sem. Arról is sokan értekeztek, hogy a mai gazdasági helyzetben nem lehet jó áron eladni. Persze megérkeztek azok is, akik óvva intették a sok gonosz kereskedőtől, mert az mind csak gombokért akarja megvenni tőle, utána meg sokszoros áron fogják eladni. A kérdésre azonban nem válaszolt senki. Senki nem mondta annak a szerencsétlennek, hogy nézd haver az a helyzet, hogy az egész készlet kb. 50 000 forintot ér jelenleg. (Végül megsajnáltam szegényt és én megírtam neki az általam becsült árat.)

Elgondolkodtam azon, hogy mi lehet az oka annak, hogy nem kapott választ a kérdésére?

Gyakran tapasztalom a piacon a következő szituációt. A “vevő jelölt” felemel egy tárgyat és megkérdezi az árát. Az árus készségesen bemond egy árat (ugye már tudjátok, hogy ez általában köszönő viszonyban sincs azzal, amennyiért tényleg odaadná). A vevő leteszi és megpróbál csendben lelépni. Az árus rimánkodva könyörög neki, hogy mondjon már valami árat amennyiért megvenné, de ő mereven tartja magát és nem válaszol, csak próbál elosonni. Mi lehet ennek az oka? Az, ami az első példában is történhetett. Nem merjük vállalni a gondolatainkat. Talán attól félünk, hogy visszafordíthatatlan következményei lehetnek, ha kimondjuk, amire gondolunk. De tényleg így van ez? Tényleg félnünk kell?

A válaszom határozott NEM!

Gondoljátok csak végig az egészet. Mi történhet, ha a piacon kimondod, hogy mennyiért vennéd meg a kiszemelt tárgyat? Legfeljebb azt mondja az árus, hogy annyiért nem adja oda. Legrosszabb esetben lesápad és megkérdőjelezi a szaktudásodat. Lehet, hogy neki áll szenvedni, hogy az kevés? Lehet. De kit érdekel? Ez a dolga, ezért van ott. A legtöbben azonban úgyis csak annyit mondanának, hogy köszönöm az kevés. De leginkább tudod miért ne tartsd magadban a gondolatodat? Mert ott van az a lehetőség is, hogy azt mondja oké, add a pénzt és vidd. Sokszor mondtam már nektek, hogy az első ár amit kimondanak, brutál magas. El kell engedni a fületek mellett. Lehet, hogy a te ajánlatod egész közel van ahhoz, amennyiért tényleg odaadná. Hát annál jobb, nem? Gondolom úgy is olyan árat mondotok rá, amennyit bőven megérne nektek a tárgy. (Tanulva az előző cikkekből!) Higgyétek el nekem, az árus el akarja adni. Nem fog megsértődni azon, ha kimondod neked mennyit ér. Ha hallanátok, hogy milyen árakat mondanak a profi kereskedők hajnalban az Ecserin, el sem hinnétek, hogy ugyanarról a tárgyról beszélnek az eladóval. A profi tudja jól, hogy nincs veszteni valója. Lehet, hogy 10 tárgyból csak egyet tud megvenni nagyon olcsón, de akkor is megérte. Neked nem érné meg, ha minden 10-ik tárgy amire alkudsz szuper olcsón lenne a tiéd? Próbáld ki és meg fogsz lepődni! (Csak egy utolsó példa, ha olvassa az illető erősítsen meg egy hozzászólásban. Múlt hétvégén egy jó ismerősöm egy jade szobrot alkudott le 35 000 forintról 5 000 forintra. Csak bátorság kérdése volt…)

Legyél profi a piacon és bátran mondd ki amit gondolsz!

10 gyanús jel a bolhapiacon

Nincs olyan gyűjtő, aki előbb utóbb ne futna bele hamis műtárgyba vagy régiségnek látszó tárgyba. Sokan nem szeretnek beszélni erről, mert azt gondolják, ha kiderül, hogy ők is vettek már hamis tárgyakat, azzal a szakértelmükön esik csorba. Én pont fordítva gondolom. Minden egyes hamisítvány ami a kezembe került, segít abban, hogy felismerjem őket a jövőben. Higgyétek el nekem, hogy előbb-utóbb mindenki bevásárol hamis tárgyakból. Minél később történik ez, annál drágábban tanulja meg a leckét. Sajnos nagyon kevés helyen lehet a témáról olvasni, vagy előadást hallgatni, pedig a gyűjtőknek nagy szüksége lenne rá. Első körben néhány jó tanács, hogy mik a gyanús jelek, amikor feltétlen szólaljon meg a vészharang a fejetekben, ha piacon nézelődtök.

  1. Ismert, ritka, nagy értékű műtárgyak a bolhapiacon. (pl. manapság minden piacon felbukkannak a Romániában nagyon jó minőségben gyártott Gallé üveg vázák. Simán megvehető 30-40 ezerért és becsüs ismerőseimet is sikerült elbizonytalanítanom egy jobb darabbal. Ugye nem gondoljátok, hogy ekkora mázlisták vagytok?)
  2. Több árusnál is felbukkanó ugyanolyan, de alapvetően ritka tárgy. (pl. Gorka Géza GNV háromszög jelzéssel ellátott szobrai.
  3. Feltűnően koszos tárgy! Nagyon régi trükk, hogy a frissen gyártott tárgyat pl. elássák trágyába. Utána a padlásról összegyűjtött porban alaposan megforgatják, és kész is a 200 éves antik gyertyatartó.
  4. Öreg bácsi, néni az eladó! Pl. háborús relikviáknál gyakran látom, hogy a család legidősebb tagjával küldik ki a piacra a Kínából rendelt III. Birodalomhoz köthető jelvényeket, dísztőröket. (Itt kérek elnézést azoktól az idős kollégáktól, akiket személyesen is ismerek az Ecserin illetve a Bakancsos piacról. Ők tényleg jót árulnak és idős emberek!)
  5. Arany tárgyak! Nagyon ritkán árulnak piacokon arany tárgyakat. Nem javaslom a megvételét, csak profiknak. Én sosem veszek.
  6. Ezüst tárgyak! Gyakori tárgyak a piacokon, van is sok jó közöttük. Könnyen hamisíthatóak, rengeteg a trükk benne. Csak profiknak ajánlom, vagy ismert kereskedőtől. Nagyon csábító tud lenni!
  7. Minden festmény! Én személy szerint csak olyat veszek piacon ami azért kell, mert számomra szép. Sosem veszem meg, ha ismert művész festette. Az ismert festők képeinek 70-80%-a hamis, több felmérés alapján is! Ultra nagy a kockázata!
  8. Kézből vagy csomagtartóból egy tárgytípust árusítók. Pl. elefántcsont szobrok. (Azt amúgy is jó, ha tudjátok, hogy jelenleg tilos a kereskedelme a magyar szabályozás miatt. Külföldre nem vihető ki, csak engedéllyel.)
  9. Minden rasszizmus nélkül, de a tapasztalatom az, hogy a román árusok tárgyainak nagy része hamisítvány. Pl. Kegytárgyak, ikonok
  10. Minden olyan tárgy, ami divatossá, keresetté vált az amatőr gyűjtők körében. Pl. Herendi porcelán, bronz szobrok, háborús relikviák

Ez a 10 szabály megóvhat benneteket sok rossz vételtől, de sajnos nem mindegyiktől. Aki műtárgyakkal, régiségekkel szeretne foglalkozni, annak el kell fogadnia a tényt, hogy előbb utóbb becsapják. Ne keseredjen el, mert mindenkivel megesik. Tanuljon belőle és emelt fővel mesélje el történetét gyűjtőtársainak. A legjobb védekezés a hamisítók ellen, ha minél többen értesülnek róla, hogy mire is kell figyelni a vásárlás lázában égve. A jövőben részletesebben is tervezek írni a hamisításról. Azokban a cikkekben el fogom mesélni nektek, hogy én milyen trükköket láttam és hogyan lehet ezeket felismerni. Elmesélem a saját történeteimet is, tanuljatok belőle ti is…

Mennyit ér valójában?

A mai bejegyzésben az árakról fogom megosztani veletek a gondolataimat. Gyakran nézegetek a facebook-on apróhirdetéseket, hogy lássam a piaci „trendeket” és a kínálati árakat. Nagyon jó ezenkívül arra is, hogy a kommenteken jól szórakozzon az ember. Az alábbi képen egy finom kritika kezd kialakulni a tárgy hirdetése alatt.


Gyakran látom még, amikor valaki egy tárgy értékére kíváncsi, hogy ilyen válaszok érkeznek: „A reális ára legalább 100000 forint, de senki nem ad érte annyit, mert mindenki csak nyerészkedni akar rajta. Ne add el olcsóbban.” Az ilyen hozzászólásnál szoktam lefordulni a székről és értem meg újra és újra, hogy miért van ennyi sikertelen ember a világban. Igazából még a gondolatmenetet sem értem ilyenkor.
Véleményem szerint nincs olyan, hogy valamit a reális árán nem lehet eladni. Már csak azért sem, mert akkor nem a reális árán próbáltuk meg. Most kérdezhetitek, hogy jó-jó, de akkor honnan lehet tudni, hogy mennyi a reális ára valaminek?
A tárgyak értékmeghatározásánál az alábbi dolgokat tanítják a becsüs tanulóknak, hogy ezek alapján határozzák meg az adott tárgy értékét:
– kor, stílus, tárgytípus
– gyártó, jelzés
– anyaga, technikája
– mérete, tömege
– hibája
Ezek alapján határozzák meg az árat. Ez működik is, ha mondjuk valaki ott ül a bizományiba és egész nap a boltba veszi fel a tárgyakat. De mi van, ha nem ott akarjuk eladni? Akkor meg fogunk lepődni, hogy valami nem stimmel az árakkal. Egy ócskapiacon sosem fognak annyit adni érte, mint egy jól menő belvárosi galériában. A kettő között akár többszörös ár is lehet. (Elárulok nektek egy nagy titkot. A belvárosi galéria és régiségbolt tulajdonosok az árukészletük nagy részét bolhapiacokon vásárolja. Hajnalban rendszeresen ott tülekednek a kipakoló árusok között, hogy elsőként csaphassanak le a legjobb darabokra. És elhihetitek, hogy a minimum a 2x-es szorzó, amivel dolgoznak.)
A lényeg, hogy mindig vegyétek figyelembe azt is egy ármeghatározásnál, hogy milyen értékesítési felületen láttátok az adott tárgyat elkelni. (Az nagyon fontos, hogy nem az számít amennyiért hirdetik, hanem amennyiért el is adták!)
A hazai sorrend a következő a legmagasabbtól a legalacsonyabb eladási árig ugyanannál a terméknél:
1. aukció (pl. Virág Judit galéria)
2. belvárosi régiségbolt, galéria
3. külvárosi régiségbolt, galéria
4. internetes aukciók (pl. galéria savaria, vatera)
5. vidéki bolhapiac (Eger, Miskolc, Győr, Pécs stb.)
6. fővárosi bolhapiac (Ecseri, Budaörsi, Bakancsos u.-i stb.)
7. piacok melletti kocsiból árulók, vagy piacon belül kézből árulók
Az árak a régiségeknél nagyon rugalmasan változnak. A tőzsde ehhez képest a nyugalom tengere. Nem véletlen, hogy a profi árusok nem mennek bele olyan vételbe, amiben nincs legalább dupla haszonra esély. Ezzel lehet csak kiküszöbölni, hogy a piaci árváltozások miatt ne kelljen veszteséggel kiszállniuk egy-egy tárgyból, ha csak hónapok múlva találnak rá vevőt.
Remélem így már kicsit másabb szemmel fogjátok nézni az árakat, illetve eladásaitoknál kevesebb csalódás ér benneteket.
Ne feledjétek, hogy minden csak annyit ér amennyiért el lehet adni! Ha nem tudod eladni, akkor vagy nem jó helyen árulod, vagy nem jó árat adtál meg.