A műtárgy mint befektetés. III. rész

Az előző részben a hamisítványoknál hagytam abba, de a téma még tartogat csapdákat, így innen folytatom.

Ahogy már írtam, a galériákban sem vagyunk teljes biztonságban. A hamis műtárgyak nem csak előre megfontoltan bukkanhatnak fel a kínálatukban. Megesik, hogy az ott dolgozók sem veszik észre a hamisítást. Ilyenkor természetesen teljes jó szándékkal értékesítik tovább a rossz terméket. Azonban ne legyenek illúzióitok. Ha az után veszik észre, hogy már nem tudják visszaadni az előző tulajdonosnak, a kereskedők nagy része lelkiismeret furdalás nélkül adja el az első érdeklődőnek az általa nagyon is jól tudottan hamis tárgyat. Senki sem nyeli le szívesen a veszteséget, így marad a sor végén a képzetlen vevő…

Beszerzési ár

Befektetésünk célja nem más, mint olcsón venni és bízva az értéknövekedésben, drágábban eladni. Nem egy agysebészet. Látszólag… Egy vállalati részvény esetében ez egyszerű, hiszen ott a tőzsde. Ott megmondják, hogy mennyibe kerül adott pillanatban a kiszemelt részvényünk, így nincs más dolgunk, mint eldöntenünk hány darabot veszünk. De mi a helyzet a műtárgyakkal?

Hát itt aztán tőzsde az nincsen. Itt senki nem árazza be nekünk, hogy miért mennyit szabad adni. A kereskedő annyiért fogja kínálni a terméket amennyit csak kinéz a kedves vevőből, hogy még kifizeti.

Egy ezüst cukortartó ára ugyanabból a korból és ugyanolyan minőségű kivitelben könnyen lehet az egyik helyen (pl. bolhapiac) 180 Ft/g, míg egy neves galéria árverésén (mire minden költséget kifizetünk), 350 Ft/g is. Azért ez nagyon nem mindegy egy befektetésnél!

Költségek

Egy bankbetétnek vagy egy részvénycsomagnak is vannak költségei, ezt tudjuk mindannyian. Ha ki akarjuk számolni, nincs más dolgunk, mint kikeressük a bankunk (vagy brókerünk) honlapján a megfelelő táblázatot és néhány alapművelettel meg is van fillérre pontosan.

Gondolom már sejtitek, hogy a műtárgyak és régiségek világában ez sem ilyen egyszerű. Vegyünk példaként festményeket kb. 5 millió forintért. Miután megvettük őket hazavisszük és felakasztjuk a falra. Ez eddig ingyen van. Mivel szabálykövető és megfontolt polgárok vagyunk, rögtön be is jelentjük a biztosítónknak az új szerzeményeket. Ezzel meg is van az első kiadásunk, amit minden hónapban fizethetünk a biztosítónak a plusz érték miatt. Ha szerencsénk van, és sosem sérülnek meg egy darabig több költségünk nincs is. Jöhet az eladás. Ilyen értéket az ember már nem ad el bolhapiacon, így besétálunk a képekkel egy ismert galériába, hogy értékesítsék árverésen (ez talán a legtöbbet hozó és legkisebb költséggel járó lehetőség ebben az esetben). A köszönés még ingyen is van, de onnantól fogva viszont mindenért fizetnünk kell. Fizetünk azért, hogy lefotózzák és katalógusba tegyék. Fizetünk azért, hogy letisztítsák, esetleg kijavítsák a hibákat. Fizetünk a biztosításért is. Van ahol még a további tárolásért is fizethetünk. Ám a legtöbbet akkor fizetjük, ha eladták nekünk. Ez galériánként változó, de 10-18 százalék között mozog általában. És igen ez a leütési árból számolandó! Erre mondják azt, hogy ennek már a fele sem tréfa. (több adat itt)

Eladási kockázat

Eladáskor van még egy nagyon komoly kockázat, amire sokan nem is gondolnának. Mi alapján választunk galériát az eladáshoz? Mivel nincs sok tapasztalata egy átlagembernek így jó eséllyel a jutalékok és egyéb költségek alapján választ. Minél kevesebb, annál jobb. Abba nem gondol bele, hogy ezekből a jutalékokból reklámozzák a festményeink árverését illetve hívják helyettünk körbe az összes szóba jöhető gyűjtőt, hogy minél többen vegyenek részt az árverésen. Könnyen belátható, hogy eladói szempontból annál jobb nekünk, minél többen tudnak róla, hogy eladóvá váltak a birtokunkban lévő alkotások. Ez biztosan magasabb eladási árat hoz.

Mi történhet veled, ha nem figyelsz? Előre bocsátom, hogy ilyesmi még sosem történt, most találtam ki.

Tehát, beviszed a festményeket a „Kifoszt Galériába”. Ott körbehízelegnek, hogy milyen jó ízléssel válogattad össze ezt a kollekciót és igazán nagy durranás lehet a következő aukción. Tuti nagy nyereség, hiszen a múltkor is nagyon jó áron mentek el ennek a művésznek a képei, és azok még nem is voltak ilyen jó állapotban. Fejben már számolod is a plusz milliókat. Ekkor jön a nagy ötlete a felvevőnek. Előadja neked, hogy az utóbbi időben azzal csábítják be a sok vevőt, hogy nagyon alacsony kikiáltási árról indulnak az igazán komoly darabok. Nálad is ezt javasolja hiszen, tutira felverik az árakat ilyen szuper képekre. Az emberek kapzsik, nem hagyják, hogy más vegye meg olcsóbban. Addig licitálnak, amíg a pénzük tart. Ha már felemelte a tárcsát tízszer felemeli még tizenegyedszer is. Már azt sem tudja mennyit ér, de akkor is meg akarja szerezni. Így beláthatod, hogy a kockázat nulla. A nyereséged többszöröse lesz a vártnál. Nem is zavar, hogy 1 millió lesz a kikiáltási ár, hiszen percek alatt úgyis feltornázza az a sok vevő. Csak az a baj, hogy nem lesz sok vevő. Az aukció nem lesz meghirdetve, csak néhány haver és ismerős fog beülni egy eldugott kis szobába. Természetesen a képek kikiáltási áron fognak elkelni, mert érthetetlen módon nem jöttek el a meghívott nagynevű gyűjtők. Vigaszképpen a „Kifoszt Galéria” jó esetben eltekint a jutaléktól, de még ez sem biztos…

Összefoglaló

Remélem alaposan elijesztettem mindenkit attól, hogy amatőrként műtárgyakba vagy régiségekbe fektesse a pénzét. A hangsúly viszont feltétlenül az amatőrön van. Szakértőként nagyon jó befektetés lehet. Van benne kockázat bőven, de szakértelemmel ezek minimalizálhatók. Ez a szakma egy egész életre szóló tanulással jár. Itt is igaz, mint egy jó részvényportfólióban, hogy amit elbuksz az egyik tárgyon, többszörösét visszahozza egy másik. A műtárgyak világában sem szabad egyetlen tárgyban bízni. Egyetlen tárgyba tenni az összes pénzünket óriási kockázat. Mert remélem örökre megjegyeztétek, hogy ami drága azt hamisítják! És nagyon jól csinálják…

Címke , , , , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?